Ad Librum Kiadó

Vágy-lombok - Részletek

Két vers a Vágy-lombok című kötetből.  Isten nyomai Szemembe száműzött parázs-kép a ragyogva arcodra vetült mosoly; -mélye katlan - romolhatatlan, én, a boldog-balga akaratlan is akarva hordozom, ruhaként öltve magamra s szívem, mint valami Egész, jeltelen lényeg lobog- Átjárja hajad búzasága, terjengő szín-szólam árva kavalkádja- hullámzó hangod, mint el nem sírt könny felfoghatatlan- fénylő alakod örök-valótlan, mint isten nyomai a porban… Gallértalan a hold Alattunk   gallértalan a hold-    mély csillagmezején     fénytől csapzott    felhő-gőgét eladva   gunnyaszt most  az ég peremén  bársony-kék   álomba bódul    a pergő szálú rét,     föld karjára hajtva      millió virágfejét     aranymézről    sugdosó lehelet   simítja a pázsit  selymét  csak a   csönd-cserfes    cirregés     csörgedez      az éj falán,     zizegő nád    száz szálán   szunnyad  a madárdal -szín s íz mállik szét-  mákonnyal   festve    a selyemlég     édes-nedves    kelméjét   s illékony vággyal  hintve meg   a tó tükrének    felszínét     melyen      ott remeg,     mint feslett    bimbójú   műremek;  csónakunk.

 

< Előző		Következő >