Ad Librum Kiadó

Christine Fawkes: Világok közt. Budapest, 2008.

Olvasson bele, ha tetszett, vásárolja meg! 

Senki nem születik hősnek. De születhet olyan emberként, aki magában hordozza a megmagyarázhatatlant; a képességet arra, hogy átlépje a saját árnyékát.

1990 novemberében születtem. A Világok közt valamivel a tizennyolcadik születésnapom előtt jelent meg, de ez csak a legeslegvége egy olyan útnak, amin sokszor kis híján visszafordultam. Most már egyáltalán nem bánom, hogy nem tettem.

– Készen álltok? – fordult hátra Jude. Szögletes sziluettje határozottan rajzolódott ki a sötétezüst háttér előtt.

Janarsis felmutatta összeillesztett hüvelyk- és mutatóujját, ahogyan a búvárok szoktak jelezni egymásnak, azután tett egy lépést hátrafelé és keményen megvetette a lábát.

Jude látta a jelet, így nekiindult a folyónak. Mindig is jó úszó volt, a földi világban rendszeresen edzett, de most mindez olyan távolinak tűnt, mintha meg se történt volna, mintha valaki más életének képei kerültek volna a saját, homályos emlékei közé. Ahogy utoljára hátranézett, társai alakja már egészen kicsinek tetszett a magas föveny árnyékában. Inés ezüstszín haja ragyogott, akár egy könnycsepp.