|
"Zsarad elnevette magát, és elengedte a kezét. Tító ebben a pillanatban már nagyon féltette az életét, nem is tudott figyelni a férfira, akire ha ránézett volna, látta volna, hogy nem akarja bántani és kényszeríteni semmire. Futtában leráncigálta magáról a csadort, mert zavarta a kilátásban és minden lépésében. Ekkor közvetlen mellette egy motoros állt meg, készült kitámasztani a motort a teret keretező vaskorlátnak. Tító azonnal átugrotta a korlátot, ezzel fellökve a fiatal fiút, aki a motor tulajdonosa volt, és döbbenten állt a jelenet előtt. Gyorsan berúgta és végigsöpört vele egy hosszú, keskeny utcán, ahol a köveket fényesre járták az emberek, és faltól-falig csupán két méter széles. Túl sokat kellett kerülgetnie az elélépőket, és félt, hogy Zsarad karja eléri. A sarokról egy pillanatra visszanézett, hogy Zsarad hol jár a nyomában, de az nem mozdult, hanem a kávézó teraszán állt zsebre tett kézzel, és őt nézte. Elengedte? Meg mert volna esküdni rá, hogy mosolyog." |
Könyveink 
Jade Dorado: Érinthetetlen. Ad Librum, Budapest, 2009. 
