| Progenius - hátszöveg |
|
|
|
|
„…A feketeruhás jött felém, én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek. Láttam, hogy a többi ember nem képes segíteni. Éreztem, hogy megmozdulni én sem tudok, bár a tudatom tiszta volt, a gondolataim olyan élesen törtek utat az agyamban, mint a penge, fizikailag mégis teljességgel használhatatlannak számítottam. A nő benyúlt a kabátja alá, és megláttam a tőrt. A vonat lámpájának fényében megcsillant a gyilok ragyogó kövekkel kirakott markolata. Vártam a halálomat. Megmagyarázhatatlan nyugalommal beletörődtem, hogy egy koszos vonaton lehelem ki a lelkemet útban London felé…” (Progenius)
Szegény Angie Campel ellen minden összeesküdött. Egy hét leforgása alatt teljesen felfordul az élete, és bár izgalmasabb napokra vágyott az addigiaknál, azért ennek a változásnak, ami bekövetkezett, semmi szükségét nem látta. A nyugodt, vidám hétfő reggelen egy fura, különös szerzet látogatása után misztikus, túlvilági titok nyomába ered, mely rejtélyes módon nemcsak egy ókori legendához, hanem a saját családjához is kapcsolódik. Londonból Birminghambe, aztán az apró Pan-Sambe, majd Budapestre vezetik a szálak, és az a jóképű, pimasz modorú nyomozó, aki a segítségére siet… |
| < Előző | Következő > |
|---|
