Ad Librum Kiadó

- Nem értem, miért olyan hatalmas probléma számodra az, hogy itt kell lennünk a rendező parancsára. Szerintem kifejezetten jó helyre kerültünk.
- Jó helyre? Hogy jó helyre kerültünk? Te nem vagy normális! Egy börtön hogyan lehetne már jó hely?

- Ne siránkozz már annyit!
- Hogy mi van? Annyit siránkozom, amennyit akarok! És nekem ne mondd meg, hogy mit tehetek és mit nem! Azt teszek, amit akarok!
- Jó, csak kicsit halkabban. Jön valaki.
- Teszek rá, hogy jön valaki! Nem érdekel!
- Toni!
- Mi van?
- Ne felejtsd el, rabok vagyunk! Szóval egy kicsit fogd vissza magad! Te is gyilkos vagy, ne felejtsd!
- Gyilkos?! Gyilkos?


Toni úgy tette fel a kérdést másodszorra, mintha elismerné, hogy valóban az. Persze ez lehetetlen… Hiszen akkor nem színészként, hanem gyilkosként csücsülne a dutyiban. Fel a folytatásra!