|
Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk! |
|
|
|
|
 Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk!. Budapest, 2008.
Szerző: Kovács Viktória Cím: Nicsak! Mi beszélünk! Kiadó: Szerzői kiadás Kiadási év: 2008 ISBN: 978-963-06-5849-2 Terjedelem: 100 Méret: A5 Ár: 1190 Információ: http://adlibrum.hu/Kovacs-Viktoria/ |
|
|
Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk! - Hátszöveg |
|
|
|
Kedves Olvasóink!
Ezt a könyvet - zsenge korunk ellenére - saját kútfőből, mi írtuk nektek!
Na jó, visszaveszünk az „arcoskodásból” és pontosítunk: alvás közben diktáltuk anyának, aki teleportálás útján magához vette a gondolatainkat és megosztotta veletek.
Fény derül többek között arra, miért teljesen fölösleges hivatalos nevet adni egy gyereknek, vagy arra, hogyan lesz egy hosszúnadrágból pár hónap alatt tangabugyi. Tanácsot adunk, hogyan kell otthon felépíteni egy igazi rabszolgatartó társadalmat, vagy hogyan kell észrevenni a víz alatt leselkedő paparazzót. Megismerkedhettek egy gyógyüdülés és több rekreációs nyaralás részleteivel, és elmeséljük, miért van az útlevélképünkön az arcunk belecsúszva a tokánkba. Pénzügyi tréningünk során eláruljuk, hol számít helyi valutának a sör. Bemutatkozik egy Vírus is, amelyik nálunk járt és demót tartott, hogyan fog ezentúl minden feltűnésekor végigvonulni a családon. Bemutatunk túlélési technikákat, amelyekkel a világ és a felnőttek által ránk mért megpróbáltatásokon lehet túljutni, és olvashattok azokról a gyenge próbálkozásokról is, amivel a felnőttek minket akarnak megszelídíteni.
Reméljük, hogy eddigi életünk bölcsességeit ti is hasznosnak találjátok!
Üdv!
Julcsi (2 éves) & Ádám (6 hónapos) |
|
|
Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk! - Bemutatkozás |
|
|
|
|
 Önálló gondolatok Anyától, azaz néhány sor, amit véletlen nem Julcsi és Ádám diktáltak
Kedves Olvasók! Kezdeném egy vallomással: soha életemben nem gondoltam volna, hogy könyvet fogok írni. Még akkor sem, amikor e könyvnek már minden sora megszületett. Megszületett, levelek, e-mailek formájában, amit Julcsi, később Ádámmal együtt „lediktált” nekem, én pedig elküldtem a családtagoknak, barátoknak, kollégáknak, gondolván, biztos hiányérzetük lenne, ha lemaradnának életünk fontos állomásairól. Az, hogy most ezt a levélgyűjteményt könyv formájában olvashatjátok, a fent említett olvasóközönség lelkes biztatásának köszönhetjük. Tehát meglovagolva e biztatást, „végül is ilyet még úgysem csináltam” alapon, nekifutottam… |
|
Bővebben...
|
|
|
Kovács Viktória: Nicsak! Mi beszélünk! - Részletek |
|
|
|
|
VI. Kedvenceim ... Kedvenc Barátaim: Hát erről először is az jut eszembe, hogy ’Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk…’ Bevallom, gőzöm sincs ki az a Micimackó, de Anya állandóan ezt énekli a csengő-bongó fahangján, valószínűleg azért, mert nem tud más éneket. Persze van mikor szól a gépzene, és akkor együtt átszaladunk a szobán Anyával és kiabáljuk, hogy „Férfiak és asszonyok, hallgassááátok Koppány vezéért!!!!” De csak akkor hallgatjuk, amikor Apa nincs itthon. Ha itthon van, akkor rögtön valami csillaut zenére kell váltani…. Aztán vannak ám igazi élő barátaim is! Persze szögezzük le, átlátok én a szitán! Nem lehetnének ők az én barátaim, ha anyukájuk nem lenne az én anyukám barátnője. Ravaszak ezek a felnőttek, azzal a felkiáltással, hogy mi gyerekek ne unatkozzunk, mindenhova elrángatnak minket, hogy legyünk egy kicsit levegőn, meg napon, meg piacon, meg állatkertben… Hát ha valaki, akkor mi 4-5-6 hónaposan, már igazán tudjuk értékelni az oroszlánt, az elefántot, és főleg persze a zebrát. Viszont már nagyon jól tudunk a nyúlketrec melletti padon szopizni. Az egyik kedvenc barátomat Gergőnek hívják, vele elég sokat találkozunk, és nagyon jól kijövünk. Sőt, asszem Gergő udvarol is nekem, mert amikor az anyukáink közel engednek minket egymáshoz, úgy néz rám, hogy még a nyála is kicsordul (le is van fényképezve). Én ezt egy diszkrét kacajjal jutalmazom. És mivel mindketten a szájjal-látós korszakunkban vagyunk (Anya valami Frajd bácsit, meg orális korszakot emlegetett), rögtön megragadja a kezemet-lábamat-ruhámat és a szájába akarja venni. De anyukája egy idő után nem engedi, azt mondja, ez még korai lenne, és inkább valami csörgővel hadonászik Gergő orra előtt. |
|
Bővebben...
|
|
|
Könyveink 
