Ad Librum Kiadó

Petrozsényi Nagy Pál: Életképek – Elbeszélések és egyéb kisprózai alkotások. Ad Librum, Budapest, 2010.

Vásárolja meg webboltunkban!

Szerző: Petrozsényi Nagy Pál

Cím: Életképek – Elbeszélések és egyéb kisprózai alkotások

Kiadó: Ad Librum

Kiadási év: 2010

ISBN: 978-963-9888-90-6

Terjedelem: 250 oldal

Méret: A5

Ár: 2990 Ft

Kategória: Szépirodalom/Novella

Életképek? Igen, társadalmi freskó a mai magyar valóságról, melynek valamennyi képviselőjét megtaláljuk itt 250 oldalba sűrítve. A történetek egyik tipikus alakja a kisember, akit akárhányszor döngölnek a földbe, többnyire ott is marad sajnos. Van, aki lázad, verekszik, mint az Életképek „főhősei”. Hiába: mint a föl-földobott kő mindig visszahullnak a magasból - a társadalom uralkodó erőivel legfeljebb egy nagy ember szállhat szembe sikerrel. Szomorú, de az igazi valóság ez, amit az író dísztelen stílusban, mégis figyelemreméltó szuggesztivitással ábrázol. Az írások gerince az akció, ezért olvasmányosak is. Azonban minden cselekvésben ott bújkál a lélek és valamilyen eszmei mondanivaló, más szóval egyszerre voltaire-i, illetve maupassant-i és csehovi vonásokat mutatnak fel a kötet elbeszélései. A témák meglehetősen változatosak, színesek: a prófétaság elöl menekülő Tóth Jónás (Éli, éli… !), társkeresés az interneten (Internet avagy az igazi), ezotéria (Hatodik érzék), irodalomköri capriccio (Sic itur ad astra), elfojtott vágyak (A nagy ugrás) stb. Aki mindezeket elolvassa, garantáltan sokáig fog még emlékezni reájuk.

Petrozsényi Nagy Pál: Túrós puliszka. Ad Librum, Budapest, 2009.

ELŐRE UTALÁSNÁL INGYENES POSTÁZÁSSAL

Szerző: Petrozsényi Nagy Pál

Cím: Túrós puliszka

Kiadó: Ad Librum

Kiadási év: 2009

ISBN: 978-963-9934-13-9

Terjedelem: 334

Méret: A5

Ár: 2990

Cselekményes, fordulópontokban gazdag meseszövés, reális élethelyzetek, elgondolkodtató csattanók. Íme, néhány lényeges sajátosság, ami az erdélyi származású Petrozsényi Nagy Pál írásait jellemzi. Stílusa egyszerű, teljesen sallangmentes, így persze nincsenek benne sem sziporkázó stílusbravúrok, sem meghökkentő képek, gondolattársítások, melyek jelenkori irodalmunkban oly buján tenyésznek. Hogy emiatt már nem is korszerű? Bizonyos vonatkozásban valóban nem, de olyan fontos ez? Jelen és múlt, Magyarország, Erdély: két kor, két világ. Vajon vannak-e bennük közös érintkező pontok is? Mindezt bárki azonnal megtapasztalhatja, és ki tudja, talán önmagára is rábukkan, amint megízleli a Túrós puliszkát.

PNP-dinamit

Egymással párhuzamosan olvastam Gion Nándor novelláit, Jókai Anna nevezetes regényét és Petrozsényi Nagy Pál elbeszéléskötetét. Legjobbnak utóbbit találtam. Valami abszolút „prózaírói” karaktert, vénát ízlelhettem benne, senkinél ily erősen. Ez az ember tényleg el akar valamit mondani, valóban van mondanivalója, nem csak úgy mórikálja magát artisztikailag meg katyvaszlékos tukmálással. De hogyan is lehet az, hogy noha immár közelíti a hetvenet, mégsem ismeri senki (sztornó: alig ismeri valaki, helyesbítve: van, aki keveset hallott róla)? Nos, ez a rejtély teljes publikációs anomáliánkra és más egyéb málinkóinkra hívja fel a figyelmet, leplezi le. Petrozsényi Nagy Pál az „akkori” (jelenlegi) Romániában született, élete javát (rosszát) ott élte le, páriasorsra késztetve, a túlélés házi bajnokaként. Édesapját (református tiszteletes) többé-kevésbé kinyírták a bolsevikok (nemzetközi fasiszták), bár a maga módján idomulni igyekezett. Aztán Pali tengődött, hányódott, vergődött, pangott, ping-pangott. Volt sok minden, míg semmi se lett belőle. Artista is, meg Zsil-völgyi bányász, meg hipnotizőr, kutyaidomár, sőt tanügyi káder, újságíró. Belelátott a hömpölyögő élet vastagjába. Elmerült a rája zúduló létóceán hárommillió pudos malomörvényében. Számosan bedarálta őt ez a forgó, csillaggá csapta ki, teknőssé kerekítette, világügyelő avatárrá. Konok kényszerképzetem (vállalom érte a totemisztikus felelősséget), hogy ez a súlyos – másfél mázsás – egyéniség tulajdonképpen eredetileg MÉLYTENGERI TEKNŐS (sőt: teknőc, párja a nőci). Egészen más dimenzióban él, mint mink. (Miközben, persze, ugyanabban.)