|
Az „Új Minótaurosz” című kisregényemben feltaláltam azt a módszert, amellyel elkerülhetjük a halált. Feltaláltam az űrhajó nélküli űrutazást, és egy új elméletet világunk keletkezésére. A halál leküzdése: ez az elérhetetlennek tűnő vágy, talán a legszebb és legértékesebb értelme az ember életének. Életérzéseink tárolásával örökké élhetünk, de az ember mesterséges biológiai tenyésztése konfliktusokhoz vezet. Óriási dilemma elé kerülnek a kutatók, amikor az Isten tulajdonának tekintett életet teremtenek. Különösen akkor, amikor az esendő ember szexuális vágyainak kielégítésére használják a mesterséges lányokat, vagy katonai célokra hoznak létre biológiai lényeket.
De a föld alá zárt Minótaurosz, aki tenyésztett és igazi sejtekből áll, fellázad bezártsága ellen.
Apjával, a biológia professzorával, kemény vitát folytat.
Az ember a legnagyobb ragadozó. Öröklött gyarlóságai miatt – hatalomvágy, gazdagság, élvezet – zsarolásra, kínzásra, gyilkolásra lesz képes. A Földön, a fajok fennmaradásának alapja, a gyengébb elpusztítása. De felcsillan a remény, mert létrejön a Pontész, a hatalmas tudású, szintézist teremteni képes agy, akár egy Isten. De addig is a terroristákkal kell harcolnunk, és ebben segítenek bennünket egy másik bolygóról idetévedt hullámemberek. |
Könyveink 
Németh Dezső: Új Minótaurosz. Ad Librum, Budapest, 2009.
