|
Üdvözlöm a Földlakókat! Kezdeném egy idézettel: „Aki ingerült, az rágjon el néhány zsilettpengét!” Kínai bölcsesség a Cseng dinasztia korából. (A Nagy természetgyógyászat című könyv negyvenharmadik oldaláról.) IE 223 Aki a fenti történelmi adat hitelességében kételkedik, az reklamálhat nálam százhúsz forint plusz áfáért. Más Írtam egy fantasy regényt. Reklám célból pedig itt egy önéletrajzféleséget kellene prezentálnom. Ezzel mondjuk nem teljesen értek egyet, mert aki a mai világban még regényt vesz, az általában nem az íróra kíváncsi, hanem magára a műre. Most mondjak „szórakoztató” sztorikat arról, hogy milyen dolog könyvet írni? Nem hiszem, hogy ez túlságosan érdekes lenne. Egy rock zenész órákig regélheti, milyen az, mikor koncert előtt berúgnak, mint az állat, majd „róka rege rókát” játszanak a mosdóban, aztán ledöntenek minden rajongó nőt (vagy férfit), aki csak engedi magát. Egy színésznek pedig szintén rengeteg sztorija lehet. De egy író? Meséljem el azt, hogy nemrég belefogtam egy fél oldalas körmondatba, és a mondat végén elfelejtettem az elejét? Kit érdekel ilyesmi? Persze más lenne, ha megvalósulna mindaz, miről beszámolok. Például ha arról szólna történetem éppen, hogy „robbanás reszkettette meg a levegőt”, és abban a pillanatban felrobbanna a szomszédos lakás – az már talán érdekes lenne. Vagy talán mégsem. Az írókkal kapcsolatban amúgy is rengeteg előítélet létezik. Általában elvont, maguknak való embereknek tartják őket, kik nem egészen a „földön járnak”. A sci-fi és a fantasy szerzőkre ráadásul ez fokozottan érvényes. Bár jómagam még kezdőnek számítok ebben a műfajban, biztosíthatok mindenkit a felől, hogy a fenti sztereotípiák teljességgel hamisak. Én például abszolúte olyan vagyok, mint bárki más. Megvan a két kezem, éppúgy, mint másoknak, megvan a két lábam, éppúgy, mint másoknak; sőt megvannak a heréim is – mind a három – éppúgy, mint másoknak. Úgy gondolom, ezt szintén el lehet mondani minden egészséges férfiemberről. Nem nőttek kopoltyúim, de természetesen a pikkelyek a hátamon ugyanolyan lila színűek, mint a legtöbb embernek, és én sem egy távoli galaxisból érkeztem ide, hanem a tejútrendszer környékéről származom, pont, mint a Földlakók. Az űrhajómhoz viszont elég nehezen lehet alkatrészeket találni. Két lábbal állok a földön, bár megesik, hogy néggyel. Ennyit rólam. Most pedig egy újabb idézet: „Az a jó védőital, amitől háromfelé tudsz nézni egyszerre.” Óegyiptomi bölcsesség Rumszesz fáraó korából - IE 453 |
Könyveink 
Anthony Norton: Démon születik. Ad Librum, Budapest, 2011. 
