Ad Librum Kiadó

V. Néni felhívja a figyelmünket arra, hogy Mantovában játszódik a Rigoletto is, amelynek helyszínéül Verdi eredetileg a francia udvart szánta, ezt azonban nem engedélyezték.

A városba gyalogosan bejutva megállunk egy helyes – de sajnos lehúzott redőny mögé menekülő – cukrászda, pasticceria előtt, állítólag itt készítik a Rigoletto nevű, nagyon finom sütit. Sajnos feszítővas hiányában nincs lehetőségünk megkóstolni.

„Rigoletto kertjénél” elkészítjük a szokásos turistaképeket, a szobor által mintázott alak kísértetiesen hasonlít egyik otthoni szomszédomra.

A középkori városközpont valóban hangulatos, szinte látod, ahogyan a Gonzagák paripájukon bevágtatnak a palotához. Ahogy haladunk a palazzo kényelmes, széles és alacsony lépcsőin felfelé, V. Néni elmeséli, hogy a Gonzagák egy-egy győztes csata után egyenesen lóháton mentek fel hitvesük szobájába (ezért ilyen a lépcsők kiképzése), s az első teendőjük volt az erényöv sértetlenségének ellenőrzése. Ennél a résznél természetesen a csoport különböző részein felcsattannak az elmaradhatatlan poénok rozsdásodásról, lakatosokról és hasonlókról.