|
Magamról, Szabó Dánielről Egy szép verőfényes téli napon láttam meg a napvilágot – mondhatnám, ha egy átlagos képet szeretnék adni magamról. Ez a kép azonban jobban torzítana, mint egy apró darabjaira törött tükör, így ha nem neheztelnek érte, önmagamat adnám a következő gondolatok során. Kiskorom óta érdekelnek a betűk, és ezzel kapcsolatos tevékenységek, bár belátom, hogy ez gyerekfejjel káros is lehet, én játék helyett is fejem búbjáig a könyvek rabja lettem. Az volt az én saját kis világom, amelyben a saját játékszabályaim szerint játszhattam. Szokványos módon, versekkel, dalszövegekkel kezdtem úgynevezett pályafutásomat, majd következtek a novellák, és végül kilyukadtam a könyvnél, konkrétabban regénynél. A regény az én igazi megnyilvánulási formám, a regény az, amelyben az ember fantáziájának csak a kiadó által meghatározott utasítások szabhatnak fájdalmas határt, és késztetik az embert rövidebb, ám tartalmasabb véleménykifejtésre. |