|
„Oldalba bököm magam, hogy menjek már odébb. Jó oldalról, jó szögben pont szíven találnám magam, de nem. Hiába az a sok anatómia.
Hogy őszinte legyek, te nem vagy teljesen morális.
Hiába, az a sok katatónia.”
Soha. Határozószó. Meghatároz legfőképp időt – illetve annak, mármint az alkalmas időnek a hiányát –, másrészt meghatároz egy embert. Egy nőt.
Vagy pont hogy az a nő határozza meg a sohát, annak az alkalmas időnek a hiányát.
Soha nem derül ki. Vagy pont hogy kiderül. Soha kiderül. Hülye mondat, mi?
Pedig kiderül. Ír naplót, internetre. Tudod, bárki elolvashatja. Bárki. Mégis, az egész valahogy szemtelenül intim. Van, hogy irreál (van, hogy ír reál), és van, hogy szürreál. Soha mindent leír maga körül, még azt is, ami nincs. Kegyesen, kegyetlenül, szenvesen, szenvtelenül. Persze, szereti a szójátékokat, de sohasem öncéllal. A szó neki nem játék, illetve nem csak az. Minden valós időben leírt naplóbejegyzés, minden többé vagy éppen kevésbé megszerkesztett mondata egy tökéletlen egész része, félreütésestül, elragadtatásostul, makulásan is. Pont úgy őszinte, ahogyan még nem gejl és már nem obszcén.
Soha semmit nem ír le csak úgy. Soha.
Szaniszló Judit |
Könyveink 
Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója. Ad Librum, Budapest, 2009. 
