• Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Fluid screen
  • Decrease font size
  • Default font size
  • Increase font size

Ad Librum Kiadó

Member Area
       
A vasfüggönytől Schengenig
Tóth Attila: A vasfüggönytől Schengenig - Hatvan év emlékezete PDF Nyomtatás E-mail

ImageTóth Attila: A vasfüggönytől Schengenig - Hatvan év emlékezete. Ad Librum Kiadó: Budapest, 2008.

ELŐRE UTALÁSNÁL INGYENES POSTÁZÁSSAL

Szerző: Tóth Attila

Cím: A vasfüggönytől Schengenig - Hatvan év emlékezete

Kiadó: Ad Librum Kiadó

Kiadási év: 2008

ISBN: 978-963-9888-64-7

Terjedelem: 120

Méret: A5

Ár: 1990

Információ: http://adlibrum.hu/Toth-Attila/

 

 

 
Tóth Attila: A vasfüggönytől Schengenig - Hátszöveg PDF Nyomtatás E-mail

A szerző apró kis epizódok révén igyekszik érzékeltetni a kort, amelybe beleszületett és élt, a múlt század ötvenes éveinek elejétől napjainkig. A könyv helyenként enyhén szarkasztikus formában fejti ki mondanivalóját, főleg tényszerű adatok, konkrét helyszínek és nevek megadása nélkül. A leírt élmények, érzetek nemcsak a magyar valóságra terjednek ki, olvashatunk a szerző visszaemlékezéseiről a volt Szovjetunió és a nyugati világ kapcsán is.
Mivel az írás egyfajta korrajz is akar lenni, nem szerepelnek benne olyan jellegű személyes momentumok, amelyek nem illeszkednek a múlt és jelen társadalmi valóságához. Nem kizárt azonban, hogy az Olvasó ráismer bizonyos helyszínekre, esetleg konkrét személyekre is.

 

 
Tóth Attila: A vasfüggönytől Schengenig - Részlet PDF Nyomtatás E-mail
"Hallottuk újra a lövöldözést, ezúttal világosban. Ott álltunk megszeppenve; anyám, nagyanyám, a két kenyérgyári és én. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, amikor egyszer csak valami kemény tárggyal, nyilván a PPS, dobtáras géppisztoly tusával, éktelenül verni kezdték a bejárati ajtót. Anyám habozott, majd úgy döntött, hogy jobb, ha felmegy ajtót nyitni. Emlékszem egy csókot lehelt a homlokomra. Később megértettem, nem volt benne biztos, hogy lát-e még valaha. Elindult felfelé. Nagyanyám izgágán topogott egy helyben, majd nem bírva tovább, anyám, azaz a lánya után ment. Közben erősödött a fegyverropogás, éreztük, hogy nálunk is tovább törnek a már betört ablakok. Hosszú percekig álltam ott a két kenyérgyári munkás társaságában, nagyon hosszúnak tűnt, bár lehet, hogy csak négy-öt perc volt az egész."
 

Feliratkozás hírlevélre


Keresés

Hírszolgáltatás