|
Babát szeretnék! Ja-ja, 41 évesen. Erről szól a naplóm. Küzdelemről, sírásról, nevetésről, dühről, reményről, csalódásról és a rendíthetetlen szeretetünkről. Van itt minden kérem szépen, mint a búcsúban! Nem telik el nap, hogy ne könyörögnék Neki, aki ott ül az egyik felhőn és makacsul kapaszkodik: - Naaaaaaaaa gyere már babám! Nagyon várunk! De ha ez nem hatásos, akkor valaki taszíthatna rajta egyet! Csak úgy finoman. Ne aggódj, elkapom! Nem hazudok, nem kenyerem. Milyen érzés megtudni, ha meddő valaki, hogyan zajlik egy inszemináció, egy lombikos beavatkozás, milyen emberfeletti küzdelem kell ahhoz, hogy legyőzzük magunkat és menjünk újra és újra? Nevetés vagy sírás? Azt garantálhatom, hogy szem nem marad szárazon. Rögös utat választottam a boldogságomhoz, de végigjárom. Felállni százszor és százegyedszer is! Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem így tennék, hiszen nem az a lényeg, hogy hányszor próbálkoztam, hanem az, hogy HOGYAN fejezem be. Neked ajánlom ezt a könyvet, akinek még nincs gyereke, hogy tudd, ha netalántán késve is érkezik, akkor is van megoldás. Vagy Neked, akinek már megszületett a babája, hogy érezd, mekkora ajándékban van részed. Végül pedig Neked, kedves férfi olvasóm, hogy értsd meg a Nődben lezajló, embert próbáló folyamatokat, miközben a pokol tornácára is elmegy a közös gyermeketekért. Isten hozott az életemben. Ha pedig végigolvastad a könyvet, a polcodon hagyj egy helyet mellette. A történet hamarosan folytatódik… |