Fürj Katalin: Az elefánt és a repülő szőnyegek

Jött a cápa, nagy dühöngve

Támadt a medúzákra,

De arra már nem számított,

Hogy őt a páncél várja.

Így sikerült Töhinek a

Medúzákat megóvni,

A cápa egy árva kukkot

Sem mert többé már szólni.

Egész tenger Töhötömöt

Áldotta és szerette,

Úgy gondolták, jó, hogy Isten

Páncélosnak megtette.

Azt mondom én erre nektek

Édes, kicsi gyerekek,

Ha valaki bajba kerül,

Nyújtsátok ki kezetek.