Ad Librum Kiadó, 2008.
332 oldal 140x200 mm 2990 Ft ISBN 978-963-9888-02-9
Megvásárolható: Könyvesbolt.OnlineBookline
Mészáros Ádám: A bűncselekmény elkövetői. Elméleti és gyakorlati alapkérdések
Olvasson bele! Google Books
A szerző az anyagi büntetőjog egy fontos területét tekintélyes szakirodalmi anyag alapján és önálló szempontok szerint dolgozta fel.
A tárgy körvonalazása és az elméleti alapok felvázolása után a hatályos jog alapján a tettesség és részesség általános fogalomrendszerét, majd a tettesség alakzatait és a részesség általános jellemzőit tárgyalja, kitérve a bírói gyakorlatra is. Ezt az egyes problematikus területek részletesebb elemzése követi; ennek keretében fejti ki az „in dubio mitius” elvet, majd sorra veszi a személyes tulajdonságok jogi hatókörét, a részesség járulékosságának problematikáját és az elkövetői alakzatoknak a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények körében mutatkozó sajátos vonásait. Itt foglalkozik az „actio libera in causa” kérdésével és az ittas, vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekmények megítélésével, továbbá az „agent provocateur” problematikájával. Fejtegetéseit a közvetett tettesség intézményének elemzésével folytatja, kitérve a folyamatban lévő anyagi büntetőjogi kodifikáció munkálatainak keretében felszínre került különböző elgondolások bemutatására és értékelésére is, végül foglalkozik a függőben lévő szabályozási alternatívákkal és összegezi saját javaslatait.
Reményeim szerint ebből a – szükségképpen vázlatos – áttekintésből is megítélhető, hogy a szerző gondolatgazdag művet alkotott.
Hozzá kell tennem: a szerteágazó kérdések útvesztőjében otthonosan mozog, a különféle vitatott pontokat biztos kézzel emeli ki, az eltérő nézeteket aprólékosan és lényegre törően mutatja be és saját álláspontját világosan megfogalmazva, egyszersmind logikusan indokolva fejti ki.
Aki az anyagi büntetőjog elméleti kérdései iránt érdeklődik, bizonyára nem várt reveláció erejével ható, mellbevágó új felismeréseket. Kellemes meglepetésben lesz tehát része, amikor majd azt tapasztalja, hogy a szerzőnek sikerült az igazságosság és az „in dubio mitius” elvet következetesen alkalmaznia.