Az utolsó előtti szó jogán

A Kanadában élő '56-os szerző hányatott, olykor tragikus élete.

2005-ben találkoztam először a Kanadában élő Béni Olgával, akinek meggyőződése volt, hogy közvetlen leszármazottja vagyok annak a Ragályi Elemérnek, akinek a második világháború előtt híres gyermekszínháza volt, s melynek Ő ifjú és lelkes sztárja volt. Elemér bácsi nagyon távoli rokonom volt, s egyszer találkoztam vele 1968-ban, mikor első mozifilmemet forgattam, melyben Ő egy pici szerepet játszott. Én protezsáltam be, színházi múltja előtt tisztelegve. Olga régi színházi előadások féltve őrzött plakátjait hozta el nekem, s rengeteg emlékét, melyek nemcsak a gyermekszínházról szóltak. Találkozásaink során, ha nem is sorjában, de elmesélte egész „regénybe illő” életét. A történetek mozaikját összerakva arra biztattam, rakjon rendet az események sorában, s írja meg, mert a nem mindennapi izgalmas drámai történések sokak számára jelenthetnek tanulságot, s élvezetes olvasmányt. Most 2009-ben jutottunk el ehhez az örömteli pillanathoz. Szívesen ajánlom a könyvet az olvasók figyelmébe.

Ragályi Elemér rendező-operatőr, aki csak távoli rokona a megboldogult Ragályi Elemér színiigazgatónak