Pathétique

A Németországban élő költő 2013-as versei.

„Bárdosi Attila versei a harminckét zongoraszonáta meghallgatásának, átélésének hatására, az inspiráció erejével születtek. A költő lelkében élő, szüntelenül munkálkodó gondolatok és asszociációk találkoznak a zeneszerző kompozícióiból áradó szellemiséggel, így mi – bármilyen furcsának is tűnhet – egy párbeszédhez hasonló műfajban találjuk magunkat. Megérezhetjük, hogy milyen lehet megmártózni a zsenialitás titkos tavában. Milyen fényszög világíthatja meg testi-lelki fejlődésünk különböző állomásait? Vajon tényleg érzékeljük-e őket?“ Klukon Edit - zongoraművész

„Nahát! Már megint micsoda merész kísérletre vállalkozott a „fiatal költő”! – csettintettem elismerően, először csak a címet és a kézirat mennyiségét látva, amikor kézbe vettem Bárdosi Attila újabb versciklusát…..! De a ciklus alcímét olvasva már kissé összevontam a szemöldökömet: lírai asszociációk Beethoven 32 szonátájára? Olyasféle parnasszista szonettekre gyanakodtam, úgyhogy átugorva a többoldalas prózai bevezetőn, mindjárt a versek olvasásába kezdtem. Hála Isten, semmi jele annak, amire gyanakodtam! Bárdosi Attila új versciklusa a lírikus legszemélyesebb érzéseit rögzíti, amelyekhez csupán „sorvezetők” Beethoven szonátái. Ezek után lapoztam vissza a költő prózai bevezetőjéhez. Pontos zenetörténeti, zeneelméleti kiselőadás! Szinte röstelkedem a magam zenei analfabetizmusa miatt. Mit akarok én itt megmagyarázni? Tessék elolvasni a kötetet! Figyelmesen, elejétől a végéig!” Sumonyi Zoltán - költő