Távoli harangszó

Nagyné Diviki Emma 1936-ban született, egy négygyermekes, kisbirtokos családban. Apját és mindkét nagyapját még a születése évében, egyetlen bátyját a háborúban vesztette el. A férfiak nélkül maradt család helyzete, különösen a háború után mélypontra süllyedt. Útravalóm, a családi tragédiák árnyékában is boldog gyermekkorom, és a sötét történelmi időszakban is mindig bizakodó, reményekben töretlen tanúlóéveim voltak, valamint egy selyemszalagra írt idézet, amelyet a gimnáziumi osztályfőnököm választott számomra: Hol erős az akarat, ott biztos a siker - írja a szerző. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Korábban műszaki témájú írásai kerültek kiadásra. Az 56-os forradalom 50. évfordulójára, Láttam megszületni! címmel emlékiratot írt a korábbi jegyzetei alapján. A Műegyetem 1956 Alapítvány által kiadott, Ének a lyukas zászlóról című kiadványban olvashatunk ebből részleteket. A szerző ugyanabban az évben töltötte be a 70. életévét. Ekkor írta meg az életéről szóló visszaemlékezéseit is. Erről így ír: Kire előbb, kire utóbb rátör a vágy, hogy számot vessen az életével. Ezt tettem én is. Már jó néhány éve fel-felvillantak a múlt emlékei, s rádöbbentem, hogy a pillanatok végleg elszállnak, ha nem örökítem meg. E könyv a visszaemlékezéseinek első része, amelyben gyermekkoráról, tanulóéveiről, s azok helyszínéről szól szeretettel, és az emberekről, akik között élt. Megelevenít már majdnem elfelejtett szokásokat, történeteket. A könyv életrajzi regény, de a huszadik század történelmi korszakába ágyazva, amely tényezője volt és befolyásolta életének alakulását. A könyvet elsősorban fiának és unokáinak ajánlja, de azok érdeklődését is felkeltheti, akik között élt és tanult, vagy akiket érdekel mások sorsa. Ajánlja mindazoknak, akiknek a huszadik század már történelem.