Félszárnyú angyalok

„Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha átöleljük egymást.”

„Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha átöleljük egymást.” Képesek vagyunk erre, és elfogadni a másságot? Mi történik, ha egy reményekkel teli fiatal pár váratlan kihívással szembesül, mert gyermekük fogyatékkal születik? Hogyan tudnak megbirkózni a traumával? Ez a küzdelmekkel teli, húsz évet átfogó, fiktív családtörténet mégsem csak dráma. Iróniával mesél arról is, milyen a „normálisok” társadalma, milyenek vagyunk mi, akik sokszor értetlenséggel vagy kirekesztéssel fordulunk a másság felé, bármi is legyen az. Egy mai történet az elfogadás és a szeretet erejéről.

„Nálam az írás mindig egy felvetéssel kezdődik: »mi van, ha?«” Interjú Bálint Erikával

„A magyar társadalom attitűdje a fogyatékkal élőkkel és családjaikkal kapcsolatban még mindig sokszor a kirekesztésre és a távolságtartásra épül. Több empátiára, nyitottságra és valós segítségre lenne szükség” – vallja Bálint Erika, aki Félszárnyú angyalok regényében egy Down-szindrómás kislány és családja életét kíséri végig. Miért kellett óvatosan bánnia az érzelmekkel, van-e olyan, hogy „normális”, és mire kellett a fiktív szakdolgozat? A Könyv Guru interjúja