Gourmet

Jerome békésnek hitt élete hirtelen véget ért, amikor étterme leghűségesebb törzsvendége megtámadta és kiszívta a vérét.

– Akkor én most meghaltam? – Hát, ahogy vesszük. A halottak nem ennyire élénkek. Nem kérdeznek, nem járnak, nem szemérmeskednek. Jerome Villeneuve békésnek hitt élete hirtelen véget ért, amikor étterme leghűségesebb törzsvendége, Agatha Skarbek megtámadta és kiszívta a vérét. Ám ahelyett, hogy csatlakozott volna feleségéhez és gyermekeihez a Père-Lachaise temetőben, a szeme csak még jobban kinyílt a világra és olyan oldalát ismerte meg, amelynek létezéséről se tudott. Ízérzék nélkül, a naptól rettegve úgy érezte, hogy lehetetlen folytatni a főzést. De az éjszaka népe között olyan új barátokra lelt, mint a Bécs mélyén bújkáló Gomba és a népe vagy a gazdag és karizmatikus Mandarin. A nemlétnek viszont ára van, és ahogy az idő múlik, egyre kevésbé tűnik úgy, hogy meg tudja fizetni.

„Igyekeztem arra fókuszálni, hogy a vámpírlét hányféleképpen nehezítheti meg valakinek az életét” Interjú W. L. Know-val

Tudomása szerint más még nem ábrázolta ilyen egyénien a vámpír és a vérivás viszonyát – fogalmaz W. L. Know, akivel most megjelent első regénye, a Gourmet kapcsán beszélgettünk. Mit tanult Bram Stokertől és Anne Rice-tól, miben különböznek a mesebeli sárkányok a vámpíroktól, miért praktikus egy angolszász szerzői név? A Könyv Guru interjúja