Az idő fogságában

Érzékeny és erősen gondolati tartalmú líra.

"Pusztai Marianna lírája érzékeny és erősen gondolati tartalmú. Értéke az intellektus és az értelmező ábrázolás szerves egysége..." (Losonci Miklós)

DERÜLT ÉGBŐL

Kinn fagy zabál, benn féltések, sorjáznak egyre a kérdések, szokatlan a színdarab, torlódnak a házfalak, derült égből eső locsog, mennyi kátyú? – elsápadok. Szélborzolta lebernyegek vérszegényen tüsszentenek. Romterület. Szamárkórón lábunk, múmiákat szerteszét dobálunk, terepszínre vált a som, meggörnyed az alkalom.

VÁLASZÚTON

Mint föld gyomrát csikarja a szűkre szabott forma, úgy füstölög a pulykaméreg, – mi kéne ha volna? szamár ordít, a komondor idegen önmagának, nyitja-csukja száját a föld, válaszúton a testek kémiája, kétujjnyi vajúdás, a piros most sem ád zöld utat, szemek nyirkos cikkanásán felbugyborog a fene-nagy öntudat, pöfékeli fojtó füstjét a szusszanó vaskalapos gondolat, eszeveszett riadót fúj a vágy, kárvallottan nyeldekeli a csókokat, a mérték és arány nem találja megfelelő helyét, s a szellem tekintélye most a boldogsággal kérne cserét.