„Az eltitkoltak csendben várnak, / nem sírnak, nem ordibálnak, / szelíd, kedves, selyem-lények, / akik nélkül nincsen élet. / Azaz van, de poshadt szürke, / elveszne az örök ködbe. / Csakhogy mindegy, mit gondolnak, / sosem-volt-lesz eltitkoltak.”