Wanderer János e heti ajándéka olvasóinak két vers. A másodikat most itt is közöljük.

Úton

Úton vagyok
Dübörgő lét-vonatom
Ablaka előtt állomások jönnek-mennek
Kicsik, nagyok.
A szeretet tört szívembe szökött.
Gondolat, érzelem
Úgy örvénylik bennem,
Mint széltől hajtott
Madarak a szántóföld fölött.
Elém lebben a múlt,
Még ködfátyolban a jövő.
Már nem félek…
Valahol értem gyertya gyúlt.
Míg zakatol a gép, s a sín csattog
Tudom: létezem, élek.
Milliárdnyi pillanatkép között
Megállni sosem lehet,
Megpihenni is csak később.
Ha szülőfalumba – honnan elszármaztam –
Végleg visszatértem.
Ajtónk előtt, a küszöbön ruhám leporoltam,
Utam végén cipőm letöröltem.
Pihenni majd ott, majd akkor:
Ha hazaértem…