Elképedsz, felháborodsz, felnevetsz: emberi sztorik a böriből

Nehézfiúk a börtönéletről

Ebben a könyvben hét beszélgetést olvashatsz volt börtönlakókkal, igazi nehézfiúkkal, akik együttesen csaknem 100 évet töltöttek a rácsok mögött, és most az életükről vallanak Dorkának.

Megismerkedhetsz az Isten ostorával, aki 13 évesen lókötéssel kezdte, Felipével, akit fénykorában a fél magyar rendőrség üldözött az M3-ason, a Profival, aki a magánzárkán hosszú éveken át csak gyúrt és olvasott, vagy Árpival, aki már régen nem is élne, ha nem került volna be a sittre.

Elgondolkodhatsz a pokolról, az emberölésről és az ártatlanságról, borzadhatsz, félhetsz, nevethetsz és sírhatsz.

A szerző, Büky Dorka a Feldmár Intézet igazgatója, és 2011 óta dolgozik a börtönben, a Feldmár Andrással kifejlesztett Mesekör program keretében. A fogvatartottak saját életük élményeiből állítanak össze mesejátékokat, amit aztán dramatizálnak, rendeznek, megzenésítenek és előadják a gyerekeiknek.

A kötet az Ad Librum Riportkönyvek sorozatában jelent meg.

Vekerdy Tamásnak, Hesna Al Ghaouinak, Sárosdi Lillának, Herczog Máriának és még sokaknak tetszett. A véleményüket lejjebb olvashatod.

Az Angyalboksz megvásárolható többek között a Bookline-nál, a Libri-ben, a Lírában és a kiadói könyvesboltban, továbbá e-könyvben pl. a Google Play (Android, desktop) és iBooks (iPhone) boltjaiban.

[maxbutton id=”1″ text=”Vásárold meg az Angyalbokszot most 1000 Ft kedvezménnyel!”]

„Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel!”

Az Angyalboksz riportalanyai alighanem otthonosan mozognának Rejtő Jenő szereplői között. A nagy különbség, hogy Profi, Felipe vagy Isten Ostora hús-vér személyek, akikkel összefuthatsz az utcán (amikor szabadlábon vannak).

Az alábbiakban részleteket olvashatsz a hét történetből.

Az Isten ostora

Negyvenkét éves, 190 cm magas, egészséges, kigyúrt, szép arcú férfi. Feszült, de uralkodik magán. Vannak, akik azt mondják róla, hogy őrült, bűnözésfüggő, pszichopata, de lehet, hogy csak félnek tőle. Van, aki szerint beleőrült a börtönbe. Halkan beszél. Ha súlyt akar adni a mondandójának, még halkabban. Széles, kedves mosolya van, de olykor ez a mosoly megfagy az arcán, amitől nekem a hideg futkos a hátamon. 11 évet töltött eddig börtönben. A kezén feltűnően finom a bőr, kicsit piros, mintha nagyon sokat mosná. Talán nagyon sokat mossa.

Na, hát fogékony voltam mindenre. Nagyon pénzorientált voltam már nagyon fiatalon. Én is meg a barátom is loptunk. Anyutól, meg ő is a saját anyjától, és mentünk játékgépezni. Számítógépes játékot lehetett játszani a Csibe falatozóban; 500 forintból három napig játszottunk. Utána két napig ütöttek minket, de még így is megérte. Egyébként tényleg tök relatív, hogy mi az, hogy rossz. Én valahogy rossz irányba haladtam. De kurva jó volt ám arra menni!

Felipe

Nagydarab, kedélyes ember. Idősebbnek látszik a koránál, talán, mert testes. Hangos, nagy dumás. Híres arról, hogy nagyon ért az autókhoz. Hát igen. Egy alkalommal előadást tartottunk a balassagyarmati városházán, a hangszereket, kellékeket a mi tizenéves Audinkkal szállítottuk. A csomagtartó nem nyílt ki az istennek se, benne az összes cuccunk, ami az előadáshoz kell. Ott szerencsétlenkedtünk, próbálkoztunk kinyitni az önkéntesekkel és a börtön munkatársaival. Ugyebár az autókhoz mindenki ért, de ez nem nyílt ki. Akkor megjelent Felipe, az őrök épp hozták őket át a börtönből, látja az ügyetlenkedést, odalép, benyúl a csomagtartó ajtaja alá, szemét egy pillanatra lehunyja, hopp, már nyitva is van a csomagtartó… 30 másodpercnél több semmilyen autó kinyitására nem kell nekem, mondja, aztán magyaráz, ez jellegzetes öreg Audis probléma, veregeti a vállamat, ne búsuljak, nem személyes. Egyszer, amikor letartóztatták, a rendőrautó hátsó ülésén, a két rendőr közt ülve odaszólt nekik, hogy a mögöttük lévő kocsi lopott, csak jelzi, megálltak, és tényleg az volt, ő messziről egy pillantás alatt kiszúrta, senki nem tudja, hogyan, honnan… Sok ilyen legenda kering körülötte. Ha egyszer sok pénzem lesz, és kocsit akarok venni, őt fogom tanácsadónak hívni a vásárláshoz. Én megkérném, hogy árulja el, mi a legtutibb módszer a lopás ellen, ő segítene, elmagyarázná, biztos lehetnék abban, hogy a legjobb tanácsokat adja.

Aztán amikor elkaptak, bevittek, ültünk így szépen sorban, ki voltunk bilincselve, jön a rendőr, azt mondja: megmondom őszintén, egy kicsit szégyellem, hogy nem autós üldözés közben kaptalak el – mert ugye ő az autóbűnözés elleni osztályon dolgozott -, de azt mondja, így is jó, nagyon tele volt a tököm veled, hogy, baszd meg, mindig el tudtál szökni. Hát nagy fogás volt ez neki, 69-en lettünk előállítva egy akcióban.

Csacsi

Sovány, törékeny kis ember, vagy legalábbis a többi kigyúrt óriáshoz képes kicsinek tűnt. A börtönben teljesen kopaszra volt nyírva, fényes kobakja tökéletes gömb. Bohócarc, ezer ráncba fut a szeme, mosolyog rám. Sokat beszél. Könyvtáros volt, de fafaragóművész is. Csodálatos, archaikus faragványai a börtönkápolna bejáratánál most is láthatóak. Boszorkány, öreg paraszt, sámánmaszk. Csacsinak hívják, így ismeri mindenki. Hosszú ítélet, mesék keringenek arról, hogy mi is történt. Szerelem, bosszú, őrület? Modern kori igazságosztó?

– Mondtál neki valamit, mielőtt lőttél?
– Nem én. Nem mondtam, nem kérdeztem tőle semmit, ahogy kinyitotta az ajtót, lelőttem. Megverni nemigen tudtam volna, erősebb volt nálam jóval. És az igazság az, hogy nem volt bennem, hogy fú, megsajnáltam volna. Nem sajnáltam. A mai napig nem sajnálom, nem.
– Amikor lelőtted, az milyen érzés volt? Megkönnyebbültél végre?
– (Csend…) Megkönnyebbültem. Érdekes, eddig még senki nem kérdezte ezt tőlem, pedig sokan kérdezgettek, pszichológusok, pszichiáterek. Pedig ez a lényeg, igen, megkönnyebbültem. Ebben bosszú is volt, meg önvédelem is. Elégtétel, igazságszolgáltatás, nevezhetjük bárhogy.

A profi

Évek óta ismerem őt, de nekem mindig felfoghatatlan volt. A karizmájával, a magabiztosságával, a nyugalmával, a hatalmas, tökéletesre gyúrt termetével, na meg a diplomáival, a teológiával és a nyelviskolákkal, az olvasottságával. Legelőször a börtön lépcsőházában szólított meg, nem olyan régen került be Balassagyarmatra, olvasta a Feldmár legújabb könyvét, nagy tisztelője, mondjam már meg neki, hogy üzeni, hogy sokat segítenek a könyvei, idebent, sokaknak. Aztán újra elkapott a folyosón, szeretne jönni a Mesekörbe. Hónapokig várólistán volt, szerintem a börtön kicsit félt tőle, nem tudták ők sem hová tenni, pszichopatának tartották. Könnyű ilyeneket kimondani. Ekkora ítélet, ilyen brutális bűncselekmény, és mégis több mint egyben van az ember. Olyan, mintha egy multicég vezető beosztású szupermenje lenne, a nézése, meg a járása, még az is, ahogy a haja nyírva van, és hát a beszéde, a szóhasználata, a műveltsége. Ha nem a börtönben ismerem meg, soha nem hittem volna el, hogy valaha megfordult ott. Most meg itt ülünk ebben a kis konyha-iroda helyiségben a borunkkal, béke és rokonszenv, ami köztünk van, de ő innen is kilóg, a környezet, amit a fantáziám köré teremt, sokkal gazdagabb és világiasabb, mint ez a világvégi taoista táborhely.

Ösztönből nyomják a pszichológiát. Belépsz egy új zárkába, belépsz egy csurmába, rád néznek, és tudják, hogy mire vagy hivatott. És már lépnek is oda hozzád, ha gyengeséget tapasztalnak. És már veszik is el mindenedet. És ha hagyod egyszer, hogy elvegyék valamidet, akkor onnantól elvették az önbecsülésedet, a becsületedet – mindent elvettek. És rengetegen belecsúsznak abba a hibába, hogy ezt egyszer megengedik. Az, aki megteszi ezt veled, az nem is gondolja, hogy mekkora kárt okoz neked. Mert azt a sértést a halálos ágyadig vinni fogod magaddal, és egy életen át frusztrál ettől kezdve. Rengeteg ember megy tönkre ettől a börtönben. Rengeteg sors törik meg. Aki nincs fölkészülve és úgy lép be a börtönvilágba, nem tudja ezt. Akit egy íróasztal mögül sodor oda az élet, a sors, hát annak a Jóisten kegyelmezzen. Mert odabent senki nem fog.

A zenész

Mintha egy Rejtő-könyvből lépne elő, alacsony, robusztus ember, erős szemöldök, erős orr, széles, végtelenül kedves vigyor, csillogó szem. Úgy énekli a cigány hallgatókat, hogy szem nem marad szárazon. Sokan ártatlannak mondják magukat a börtönben, ő is rendületlenül kitart az ártatlansága mellett. Elhiszed neki? Mese vagy a valóság az, amit előad? Nagy sztorizó, az biztos, minden vele töltött pillanat élmény. Ezzel az emberrel, akivel most szemben ülök, nem lehet unatkozni. Nem passzolt neki a mákos cucc, ez a szép, elegáns ruha illik rá, amiben most feszít, hegyes orrú, fekete cipő, napszemüveg, aranylánc a nyakában. Mióta kiszabadult, beindult körülötte az élet, a zene és az üzlet is, na és hát a nők…

Mondom, bírónő, kérem szépen, hát voltam én itt is, ott is, dolgoztam a családomért, tudja, a családom… De már akkor hiába mondtam bárkinek, bármit. És akkor elkezdődött ez az én 2 év 2 hónapom, s közben még ment a másodfok. Én persze reménykedtem, hogy hátha levesznek vagy fölmentenek, de nem, helybenhagyták; ugyanaz folytatódott, mint az elsőfokon. Na, hát én így ismertem bele a börtönvilágba. Amúgy egy mély érzésű, lelkizős ember vagyok, aki, ahogy már mondtam, mindig félt a börtöntől, meg az ilyen dolgoktól. Jó, hát vannak családtagok, akik börtönben voltak sokat, ugye édesapám is, édesanyám is, vannak unokatesóim is, akik voltak. Azt gondolom, hogy engem kísért a sors vagy nem is tudom, hogy mondjam, mert, ugye, édesapám is ártatlanul ült, ahogy most én is – és neki se hitt senki; ahogy nekem se hisz senki.

Pokol

Oláh Attila 2013-ban szabadult. Ő volt az első, aki a B-terv programunkba érkezett, mert a családja a börtönbüntetése alatt megszakította vele a kapcsolatot, nem volt hová hazamennie. A szabadulása előtt fél évvel jött oda hozzám az egyik Mesekörön: Dorka, nagy baj van, szabadulok! Ettől kezdve minden héten beszélgettünk, elkezdtünk készülni a szabadulására. Ezt a történetet ő megírta az „És volt nála egy balta is” című önéletrajzi könyvében, ahol részletesen elmeséli a gyerekkorát, a bűncselekményeit, a börtönélményeit. Azóta a szó minden értelmében integrálódott és reintegrálódott, dolgozik és tapasztalati munkatársként vesz részt az életünkben. Nem teszem fel hát a szokásos kérdéseimet, érdemes elolvasni a könyvét. Amikor felhívtam, hogy szeretnék vele a börtönbeli erőszakról, brutalitásról, szexualitásról, tehát a zárkák titkairól beszélgetni, nem sokáig gondolkodott. Ő már távol van mindettől, az emlékeiről úgy beszél, mintha régen látott filmeket mesélne el. Mégsem könnyű ez a beszélgetés. Egyikünknek sem. Az olvasónak sem lesz könnyű. Gondoltam, legyen ez a fejezet 18 +-os, de tulajdonképpen fontos lenne, hogy olyanok is elolvassák, akik veszélyeztetettek, nevelőotthonokban, javítókban élnek, és netán valamilyen romantikus képük van a börtönökről.

– Azokról a dolgokról kéne beszélgetnünk, amikről a legnehezebb. Azokról, amik akkor történnek, amikor bezárják a zárkák ajtaját. A szex a börtönben, a brutalitás, agresszió, a hatalmi játszmák. Meg az olyan titkos dolgok, mint a tetoválás, a falcolás.
–  Akkor kezdjük a szexszel. Arra vagy kíváncsi, hogy a börtönben, hogy dugnak meg egy embert?
– Arra is, persze. Azért mondom, hogy persze, mert én azt gondolom, hogy ez nem szex, hanem megalázás.
– Megalázás, erőszak. Igen… (hosszú csend)

Árpi

Csendes, szelíd ember, túl a negyvenen. Magas, egyenes tartású, feltűnően kék a szeme, kedves a mosolya. Veszett jó humora van, mindig a fején találja a szöget, az a fajta humor, ami átkeretezi a valóságot, ironikus, önironikus, intelligens, gyors. Soha nem bántó, kreatív és karizmatikus tehetség. A börtön munkatársai figyelmeztettek, hogy rajta van a szuicid listán, aggódnak miatta, nemigen tudnak hozzá férkőzni, de hátha ebben a közegben feloldódik, megnyílik. Az elmúlt években, ha nagy vihar volt és dörgött az ég, vagy ha rettenetes forróság volt, és rágondoltam a börtönre, mindig ő jutott eszembe, vajon, mi lehet vele a zárkában, remélem, nem szenved, nem fél. Nagyon szeretem. Ha kérdezed, hogy miért járok a börtönbe, hát ő volt az egyik ok. Most már szabad ember, együtt él a nővel, aki hősiesen és odaadóan várt rá, akivel a börtön kápolnájában esküdött meg.

– A gyerekkoromról nem szívesen beszélek, azt inkább szeretném elfelejteni. Intézetben nőttem fel, elváltak a szüleim, az apám el is tűnt, édesanyám full alkoholista volt, ő jobbnak látta minden nap megverni bennünket. Talán tíz éves lehettem, amikor aztán intézetbe kerültünk.
-Jobb volt az intézetben, vagy azért jobb volt otthon?
– Nekem az intézetben sokkal jobb volt. Sokkal jobb. Ott foglalkoztak velem, tanulhattam, együtt voltam a testvéreimmel. Volt rá példa, hogy kijöttem, kivett anyám, azt mondta, hogy már jó útra tért, na, az addig is tartott és végül én kértem, hogy vigyenek vissza az intézetbe. Mentem haza este, ugye részeg volt, rájött a hoppáré, kizavart a házból, de tél volt ám, s kinn aludtunk az utcán, az öcsémmel együtt. Egy rossz rongyszőnyeget találtam a kamrában, abba feküdtünk, a másik felével meg takaróztunk.

[maxbutton id=”1″ text=”Vásárold meg a könyvet, és olvasd el a nehézfiúk sztorijait!”]

Itt is megveheted: Bookline, Libri, Líra, e-könyvben: Google Play és iBooks.

Büky Dorka, a szerző

Dorka volt országgyűlési képviselő és kommunikációs igazgató, ma pedig a Feldmár Intézet igazgatója. 2011 óta dolgozik a börtönben, a Feldmár Andrással kifejlesztett Mesekör program keretében. A fogvatartottak saját életük élményeiből állítanak össze mesejátékokat, amit aztán dramatizálnak, rendeznek, megzenésítenek és előadják a gyerekeiknek.

Feldmár András előszavából

Hét élettel találkozunk ebben a könyvben. Ha az enyémet tekintem a nyolcadiknak, akkor nyilvánvaló számomra, hogy az én életemben is minden pillanat kritikus. Mehettem volna jobbra vagy balra, sikerülhetett volna ez vagy az, igent vagy nemet mondhattam volna százszor, ezerféle dologra. Lehettem volna orvos, aki genetikai abnormalitásokat kutat az amisok között, lehettem volna órásmester egy budai pincehelységben vagy szénbányász Észak-Angliában, és nem minden tőlem függött. Nem azt mondom, hogy ők vagy én a szerencse fiai vagy a szerencsétlenség áldozatai vagyunk. Valahogy az arány olyan, mintha egy kis csónakban, két evezővel, a tenger közepén találnám magam; hát jó, evezhetek jobbra vagy evezhetek balra, de végül is a tenger azt csinál velem, amit akar.

Ezt mondják, akik már olvasták az Angyalbokszot

Vekerdy Tamás pszichológus

A másik ember más, mint te vagy.
(Tényleg? Nem, csak: mélységeiből mást hozott elő a világ, de olyasmit, ami benned is ott él. Annál félelmetesebb…) Rettegsz ettől – ez az első, még állati reakció. – Vagy érdeklődésedet, kíváncsiságodat pattintja fel (nincs kíváncsiság rokonszenv nélkül!), és ez már emberi. Így tágíthatod ki és ismerheted meg világodat. És: olyan nincs, hogy bűnöző, migráns, zsidó, cigány, meleg – aki így néz az emberre, aki csak masszákat, arctalan tömeget lát, az előbb-utóbb gyilkolni fog -, csak egyes emberek vannak. Mind egy-egy világ, mikrokozmosz. A rokonszenv, a szeretet: megismerő erő. Aki szeretni tud: világmegismerő. Erről (is) szól ez a könyv.

Bihari Viktória blogger

Nem érintkezünk napi szinten rabokkal, bűnözőkkel és gyilkosokkal, ők amúgy sem emberek a számunkra, hanem orkok, selejtek, akiknek a négy fal között van a helyük. Bele sem gondolunk, hogy ezeknek az embereknek is van sorsuk, családjuk és lelkük. Dorka ezt mutatja meg nekünk, nagyon őszintén, nagyon életszagúan és nagyon megrázóan. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik burokban élnek és azoknak is, akik nyitottak.

Dr. Fliegauf Gergely börtönpszhichológus, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

24 évet dolgoztam a büntetés-végrehajtásnál, azt hittem, hogy tudok egyet, s mást, de nem. Dorka könyve felvilágosító erejű, őszinte önmagához is, izgalmas, letehetetlen és a téma szempontjából stílusosan, elegánsan lebilincselő.

Bíró András újságíró, polgárjogi aktivista, Alternatív Nobel-díjas

Kipakoltak családról, depresszióról, lebukásról, önvizsgálatról, a rács mögötti túlélés technikáiról, szerelemről. Miért is meséltek Dorkának? Mert bíztak benne. Ez valóságos csoda, hiszen a narrációkból épp az ellenkezője bontakozik ki: abból lett bajom, hogy megbíztam a társamban vagy a szeretőmben, de bennem nem bízott sem szülő, sem tanár, sem cellatárs, sem őr.

Vajda Mihály filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Dorka könyvét olvasván értettem meg: ha komolyan utasítom el nemcsak az idegengyűlöletet, hanem az idegenektől való idegenkedést is, akkor nem eleve elzárkóznom kell a köztörvényesektől, hanem meg kell próbálnom megérteni őket.

Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember

A kötetben szereplő beszélgetések sokféle reakciót fognak kiváltani, az elismeréstől a teljes elutasításig, nem függetlenül a jelenlegi magyar közhangulattól. Provokatív a megközelítés, és az olvasóra bízza a szerző, hogy miként vélekedik a szereplőkről, nem ad hozzájuk több megoldókulcsot, mint amit a saját elbeszélésük alapján megtudunk, leszámítva a néhol megfogalmazott kiegészítéseket, szükségesnek tartott kommenteket.

Dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus

A kötet lebilincselően izgalmas, néha rémisztően őszinte módon beszél emberi sorsokról, drámákról, tisztulásról és a szeretet utáni vágyról, ami valóban megválthat a pokoltól.

Sárosdi Lilla színész

50 kivarrt, kemény, nagydarab, fekete és fehér férfi ült velem szemben. Egyszerre voltak az apám, aki elment, s egyszerre a fiam, aki most 4 éves. Ott valamit megértettem.  Köszönöm Nektek, fiúk, ezt a találkozást! Kívánom, hogy sok mindenkihez eljusson ez a könyv, és adjon erőt újragondolni és felismerni dolgokat.

Heves Andrea egyetemi oktató, bátorságtréner

Belépünk egy ajtón, sötét, ismeretlen, félni akarunk. Dorka meglátja az Elvarázsolt kastélyban a huhogó szellem mögött álló hétköznapi fiút, aki csak mozgatja a figurát. Melyik vagyok: a félelmetes száguldozó, vagy a kisgyerek, aki csak figyelemre vágyik? Az Angyalboksz olvasása közben Büky Dorka végig fogja a kezünk, és bátorít minket kinyitni mind a hét történet kapuját!

Hesna Al Ghaoui újságíró

Hol izgultam, hol a torkom kapart, hol felháborodtam, hogy felnevettem, amikor a lelki szemeim előtt szinte megelevenedtek Dorka beszélgetőtársainak a történetei. Amelyekben aztán nem volt kozmetikázás, ráncfelvarrás. Ilyen a kőkemény élet.

Miért akarod megvenni az Angyalbokszot?

Három nagyon jó érvünk is van:

1. Megdöbbentő sztorikat olvashatsz a börtönök igazi világáról.
2. Elképesztő élettörténetekkel ismerhetsz meg.
3. Most 1000 Ft kedvezményt kaphatsz a könyv – amúgy 3490 Ft-os – árából!

[maxbutton id=”1″ text=”Itt az alkalom, vásárold meg az Angyalbokszot!”]

Megveheted a nagy webboltokban is: Libri, Bookline, Líra, eMag, Book24; továbbá e-könyvben: Google Play (Android, desktop) és iBooks (iPhone). Vagy kérjed bármely könyvesboltban!