Ad Librum Kiadó összes bejegyzése

PTSD – a hívatlan és váratlan vendég

Az Ad Librum Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő Bántalmazottak igazsága című könyv szerzője, Takács Hajnal írói honlapja új bejegyzéssel bővült. Ezen a héten a bántalmazottaknál fellépő poszttraumatikus stressz szindrómáról írt, és arról, hogy ő hogyan küzdött meg vele…

„A poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) mindenkori velejárója a bántalmazásnak. Tetszik vagy sem, elő fog jönni előbb vagy utóbb. És akkor szembe kell néznünk vele.

Fájdalmas és elviselhetetlen, ahogy beül a lelkünkbe, és kaján vigyorral az arcán felidézi bennünk a minket ért bántásokat. Nem akarjuk, hogy velünk legyen, de ő akkor is kér egy kávét, mellé süteményt, és elnézi, ahogy szenvedünk tőle. És mindaddig ott is fog maradni, amíg rá nem nézünk.”

A könyv már előrendelhető.

Villax Richárd a Nap Írója volt

Villax Richárd február 1-jén a Nap Írója volt a Könyvmarketing FB-csoportban, ahol könyvéről és írási szokásairól faggatták az érdeklődők. E heti posztjában az ott feltett kérdésekről és válaszokról számol be olvasóinak.

„Van valami nagyon izgalmas abban, mikor az írogató embert hasonszőrű betűvadászok kérdezik. Ez történt velem a Könyvmarketing nevű FB-csoportban, ahol február 1-jén én lehettem a Nap Írója. Nemcsak a kérdések minőségétől, de az érdeklődés mértéke miatt is meghatottság járta át szívemet.”

 

Donald Trump és az el nem ismert női egyenjogúság

V. Kiss Orsolya e heti bejegyzésében Donald Trump jellemzésén keresztül mutatja be a bántalmazó férfit.

„Donald Trump nevét ez idáig, mint sikeres üzletembert emlegettük példaként, aki többször csődbe ment, de képes volt fordítani a helyzetén és visszaszerezni a vagyonát. Pontosan ez az – általa is jól menedzselt –  képünk maradt volna meg róla, ha nem dönt úgy, hogy indul az elnökválasztáson.”

Túlélő vagyok, nem áldozat ‒ Interjú Takács Hajnallal

Puskás Pálma, a Dívány.hu újságírója készített interjút Takács Hajnallal az Ad Librum Kiadó gondozásában február 13-án megjelenő Bántalmazottak igazsága című könyve kapcsán. Az interjúból kiderül, milyen céllal született a könyv, szó esik a bántalmazók felelősségéről, a hatóságok szerepéről és a bántalmazó kapcsolat utáni életről.

Az interjú itt olvasható.

Az értelmetlen fejfájás – Újabb vers Szakáczky Edit tollából

„Van, hogy az embernek elpirul a gurulája, és furán fogalmaz.” Szakáczky Edit írói honlapjáról ezen a héten egy olyan verset választottunk, ami végül nem került be a kötetbe.

Az értelmetlen fejfájás

Hogyha egyszer falnak megyek, fájni fog a fejem…
…És ha egyszer fáj a fejem? Akkor jaj lesz nekem…

Csak egyszer már ne fájna, csak egyszer jókor lássam…
Csak egyszer végre lássam, amit oly régóta vártam.

Miért nem látom soha? A sors miért ily’ mostoha?
Százszor voltam, meddig leszek tinócska, ostoba?

Mind’ kereslek, nem talállak, hol vagy, merre járhatsz?
Hányszor ugrik még a kútba, ki megriad, mert gyáva?

Miért fél az, ki hosszú úton ezer próbát kiállt?
Miért álmodik tündérkertet mocsár hitvány taván?

Miért nem néz hát farkasszemet fantomi hadával?
Bolhát miért néz elefántnak, életet halálnak?

Várni, várni, várakozni, nagy mocsárban kint napozni,
azt tudsz csak te hitvány, biza, csak a jóval hadakozni…

Bántani mi szép volt csak, mi öröm, és mi érték
leigázni pillanat csak, miért egykor éltél…

Hol lesz mondd, hát majd a vége?
Miért nem értem, miért nem értem?

De hiába is kérdem én ezt,
talán soha meg nem értem…

Újabb kritika V. Kiss Orsolya regényéről

Újabb kritika látott napvilágot V. Kiss Orsolya A herceg fekete lovon érkezett című regényéről.

Kedvenc mondataink belőle:

„Szerettem, hogy ennyire magyar volt, itt játszódott, így minden további nélkül beleélheti magát bárki Janka szerepébe. Tetszett, hogy a mellékszereplőknek is volt történetük, hagyott nekik is az írónő valamennyi teret. És én az elejétől odáig voltam a szakácsért.”

„…ez a könyv nem a mesék birodalmába kalauzol el, ahol a szerelem mindent megold, nem azt mutatja be, hogy a megfelelő nőért a pasi teljesen kifordul a korábbi énjéből.”

„A legvége meg igazán tökéletes volt.”

A teljes kritika itt érhető el.

Köszönjük Vickynek.

Kicsi vagyok, székre állok…

Takács Hajnal, a Bántalmazottak igazsága című könyv szerzője első posztjában  a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös produkciójáról, a Soha senkinek című színdarabról ír, melynek témája a gyerekeket ért szexuális bántalmazás.

„Kicsi vagyok, székre állok… … és onnét egy nagyot kiáltok. Nagyot, fájdalmasat és befogadhatatlant. Igazságtalant. Olyat, amit soha senkinek nem akartam elmondani. Ami miatt én szégyenkeztem, amiről azt hittem, hogy én tehetek: a nagyapám szexuálisan használt kisgyerekkoromban.”

Interjú Barczikay Lillával

Dorka az Anya olvas blogon interjút készített Lillával. Nagyon köszönjük neki!

Egy kis ízelítő:

„Az emberek többségét meglepi, hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.”

„A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne, ha gondolkodnának.”

„Azért választottam a fatárgyakat, mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi élet utolsó rezdülési lehetnek.”

A kérdéseket és válaszokat itt olvashatjátok.

Miért olvassunk (regényt)?

Villax Richárd ezen a héten arról írt, miért érdemes (regény)olvasóvá válni.

„Minket, könyvimádókat gyakorta ér az a vád, hogy a fenti kérdésre képtelenek vagyunk racionális választ adni. Nehéz is logikailag leképezni a misztériumot. Lehet, hogy nem is kellene? Ifjonti hévvel (mikor még volt olyanom) gyakran bonyolódtam hitvitákba, amíg valaki fel nem hívta rá figyelmem: Isten elég nagy ahhoz, hogy ne szoruljon a védelmemre.”

Kritika és önkifejezés

Sajter Gizella írói honlapja újabb bejegyzéssel bővült. E heti írása a kritikák közötti különbségekről, azok hatásairól  és hasznosságukról, valamint az önkifejezésről szól.

„Hogy viselem a kritikát? Hát rosszul. Jót és rosszat egyaránt. A jót, mert nem teljesen hiszem el, a rosszat, mert elhiszem. Körülbelül 10-15 percig vagy néhány napig. Általában ennyi idő kell ahhoz, hogy elemezzem, lebontsam és elraktározzam a megfelelő helyekre. Természetesen van némi különbség a pozitív és negatív kritika okozta első reakcióérzések között, de a végső következtetés már általában mindkét, valamint az összes többi köztes esetben is ugyanaz: Háááát, azért biztosan lehetett volna jobb is. Vagy nem?”