Hogyha egyszer falnak megyek, fájni fog a fejem…
…És ha egyszer fáj a fejem? Akkor jaj lesz nekem…

Csak egyszer már ne fájna, csak egyszer jókor lássam…
Csak egyszer végre lássam, amit oly régóta vártam.

Miért nem látom soha? A sors miért ily’ mostoha?
Százszor voltam, meddig leszek tinócska, ostoba?

Mind’ kereslek, nem talállak, hol vagy, merre járhatsz?
Hányszor ugrik még a kútba, ki megriad, mert gyáva?

Miért fél az, ki hosszú úton ezer próbát kiállt?
Miért álmodik tündérkertet mocsár hitvány taván?

Miért nem néz hát farkasszemet fantomi hadával?
Bolhát miért néz elefántnak, életet halálnak?

Várni, várni, várakozni, nagy mocsárban kint napozni,
azt tudsz csak te hitvány, biza, csak a jóval hadakozni…

Bántani mi szép volt csak, mi öröm, és mi érték
leigázni pillanat csak, miért egykor éltél…

Hol lesz mondd, hát majd a vége?
Miért nem értem, miért nem értem?

De hiába is kérdem én ezt,
talán soha meg nem értem…