Fazeka Erzsébet írt részletes ajánlót L. Murányi László: A szivárvány árnyéka című riportkönyvéről az Olvass Bele! oldalon. Mint írja: „L. Murányi László az adatgyűjtés során számos olyan esetet/életet ismert meg, amikor a(z édes?, inkább csak vér szerinti) szülők a gyereküket szexuális mássága miatt hagyták cserben, taszították el. „Elszégyelltem magam helyettük, mert képesek voltak emiatt bántani, megtagadni, tudták nem szeretni” – írta le a gyakorló nagyszülő szerző, aki azt tűzte célként maga elé, hogy meg- és bemutatja a magukra hagyott áldozatokat, „akikkel furcsa játékot űzött a sors”.”

„L. Murányi kitér arra is, hogy a férfi-női homoszexualitás között jelentős az eltérés. A nőké rugalmasabb, ők gyakrabban lépnek kapcsolatra az ellenkező nemmel (is) – ennek adatait Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ-szekciójának elnökhelyettese ismerteti. Azt fejtegeti, hogy az önelfogadás nem függ a nemtől, hanem az egyéni életúttal kapcsolatos. A jó szülő képes ráhangolódni gyereke igényeire, követni tudja szükségleteit, és ez nem szexuális irányultságának, hanem személyiségének kérdése. Az azonos nemű párok gyerekei semmivel nem lesznek nagyobb számban LMBTQ-k, mint a kétneműeké. A gyereknek az a fontos, hogy biztonságos, elfogadó közegben nevelődjön, nem pedig az, hogy hány anyja vagy apja van.”

Fazekas megjegyzi, hogy a könyv szerzője „elemzi a nem-váltás igen problémás kérdéskörét, mind az érintettek, mind pedig a sebész, lélekgyógyász szakemberek nézőpontjából. A pszichiátria nem pártolja a korai beavatkozást, mégpedig azért, mert a fiatal személyiségeknél igen gyakori az identitásprobléma. Bizonytalanok – és teljes joggal –, mert azok körében, akik gyerekkorban transzneműnek látszanak, valójában csak minden harmadik lesz ténylegesen az.”

„Az LMBTQ személyek 65%-a fogadna 3 év felettit, 38%-uk 6 évesnél idősebbet, 41%-uk roma felmenőjű és 13% fogyatékossággal élő gyereket is. Az információk hiánya vagy figyelmen kívül hagyása rossz döntésekhez vezet. Talán át kellene programozni a törvényhozók agyát – például önismereti továbbképzésre küldve őket. Az ilyen folyamatokban segítséget nyújthat egy-egy ilyen munka, mint L. Murányi nagy gondossággal, sok-sok adat összegyűjtése, számos interjú elkészítése után megírt könyve.”

A teljes ajánló itt olvasható el.