Hegedűs Rita Az Ember fia című művének nemrégiben lezajlott az első könyvbemutatója, erről számol be a szerző e heti posztjában.
„Nagyon izgultam, ahogy kell. Volt már könyvbemutatóm, meglepetés nem ért, mégis a helyszín és a közeg az ismerőssége ellenére is új volt.”
Mathew Vigo Rejtvény fekete-fehérben című krimije a napokban kapott egy kedves kritikát. Köszönjük szépen Noéminak! 🙂
Szemezgettünk a recenzió legjobb mondataiból:
„A hatalmas nagy piros pont a szerzőnek az írásért jár. ”
„Sokszor volt olyan, hogy észre sem vettem, de már 50 oldalt elolvastam és csak negyed óra telt el. Ilyen sokat ennyi idő alatt nagyon ritkán produkálok.”
„Borító : 5/5 – Élőben szebb, mint a képeken. Ahogy átvettem a könyvet, már az utcán fényképeztem le és küldtem el emberkéknek, hogy akkor most ők is csodálják.”
V. Kiss Orsolya újabb gondolatébresztő írása nőknek arról, hogy ne veszítsük el barátnőink, édesanyánk, testvérünk támogatását.
„A regényem főhősének, Jankának három fontos szereplő is jelen van az életében, akik végigkísérik szerelmi történetének hullámhegyeit és -völgyeit, ott állnak mellette, és a saját életükkel is alakítják az övét. Ők a barátnői, Edina és Vali, valamint anyukája. Amikor azonban Janka álma teljesül, és Dávid oldalán „a celeb barátnőjeként” élheti mindennapjait, eltávolodik tőlük.”
Könyv Guru a napokban interjút készített Sajter Gizellával, mely itt olvasható.
“Néha olyasmit is olvasok, amit a legkevésbé sem kedvelek, mert jó ötleteket adhat” – meséli Sajter Gizella, akinek a napokban jelent meg első verseskötete, az Ad Librum kiadó gondozásában publikált Tudatelégtelenség. Az Olaszországban élő költőnő az interjúban beszélt belső otthonteremtésről, a fotózás és a költészet kölcsönhatásáról, arról, miért vitázik folyamatosan önmagával, hogyan kéne a költészetet az iskolában tanítani és hogy miért nem aggódik, ha nem jön az ihlet.
Megjelent Sajter Gizella verseskötete! A költő ennek margójára írt egy szösszenetet, mely itt érhető el.
„Utaztam előre, visszafelé, ijesztő magasságokba és sötét mélységekbe, gyalog, repülőn, álmok szárnyán, gondolattengereken át. Kerestem a választ arra, amit sosem kérdeztem, reméltem azt, amit elfelejtettem kérni. Kúsztam, lebegtem, botladoztam, rohantam a cél felé… melyet sosem láttam tisztán. Minden bizonytalan léptem egy világot teremtett, mely börtönömmé vált. Minden fel nem tett kérdés sötét árnyat vetett hitemre, mely megcsalva gyökerét a körülmények martalékává vált. Mert nem tudtam, hogy hibáimért nem kell örökké vezekelnem, nem tudtam, hogy bárhol, bármikor otthonra találhatok, nem tudtam, hogy ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell.”
Krencz Nóra e heti bejegyzésében megoszt velünk néhány érdekességet Megszámlálhatatlan című könyvéről.
„Többször is említettem már, hogy nehéz időszakon mentem keresztül, amikor megírtam a regény első fejezetét. Papírra vetettem mindent, ami akkor és ott kikívánkozott belőlem, de abban a lelkiállapotban nem szántam rá magam, hogy kitaláljam a szereplőim nemét.
A könyv megjelenése óta a fülembe jutott, hogy néhányan kissé zavarba jöttek, amikor ráébredtek, hogy az általuk elképzelt gyenge és csetlő-botló nő, valójában hímnemű egyed. Őszintén szólva fogalmam sincs honnan jött a késztetés, hogy egy férfi szemszögéből meséljem el, de azt kell mondjam, imádtam. Olyan könnyű volt dolgozni vele. Ő egy jó „alapanyagnak” számított. Különösen azért tudtam nagyon ráhangolódni a karakterére, mert egyes szám első személyben írtam meg mindent, amin keresztülment, így tökéletesen azonosulni tudtam vele, és az olvasó is közvetlenül ismerheti meg a gondolatait, a reakcióit és a véleményét.”
Hegedűs Rita e heti bejegyzésében arról vall, nála hogyan „működik” az írás folyamata, honnan merít ötletet.
„Van egy ötlet… Ennyi lenne? Sokszor valóban csak ennyi. Egy cikkből, egy hírből, egy olvasmányélményből, egy valós, valahol hallott történetből.”
Elindult Sajter Gizella szerzői oldala! A költő első bejegyzésében arról beszél, milyen érzés elkészülni az első verseskötetével, és nyomdába adni azt. Kötete hamarosan megjelenik kiadónk gondozásában.
„Van az a módosult tudatállapot, amikor majdnem extatikus élmény maga az írás folyamata is és a pillanat is, amikor az utolsó pont után rájövök, hogy valamit alkottam, valamit adtam magamnak magamból. Gyerekkoromban sokat beszéltem az ötleteimről, és édesapám sokszor megjegyezte, hogy „ne beszéld ki magadból, írd le!” Gyerekfejjel meg is tettem, aztán a külvilág túlzottam elvonta a figyelmem a belvilágról.”
Wanderer János szerzői oldalán megmutatja a nagyközönségnek néhány régi versét. A kettőből egyet mi is közlünk.
Sárguló falevél
Alkonyodott. Elkoptak a színek
A nap aranyszőke haját bíborba mártotta
A tenger halkan duruzsolt
S egy sirály tűnt fel a távolba’
A föveny melletti parkban béke,
Nyugalom és csend honolt.
Az éntudat jóleső érzése
A boldogságnak udvarolt.
Egyszerre lágyan meglepett
Mintha a lelkemből jött volna elő
Valami szomorú mélabú
– Eljár felettem az idő –
Hűvös pára szállt a Nagy Víz felől
A fákon remegtek a levelek
Susogásuk, mint búcsúzene hatott
Egy lehulló társuk halála felett
Lehajoltam s kezembe vettem őt
Az élettől távozót, az elmenőt.
Az ember is elmúl’, noha remél
Csakúgy, mint e sárguló falevél
Volt olyan, ki szívéhez közel állt?
Kinek, hogy nincs többé, az belül fájt?
Volt-e igaz barátja, aki szenved,
S magának kíván hasonló halott testet?
A révületből magamhoz térve
Körülnéztem s ím, azt vettem észre,
Hogy egy kis csillag már fenn ragyog
– S most én is épp’ oly egyedül vagyok –
Mint az elhullt Nap-színű falevél
S magasan ott, a csöpp égi-tünemény.
Megjelent Hegedűs Rita regénye, Az Ember fia. A kötet megvásárolható a kiadó könyvesboltjában.
Kedvcsinálóként álljon most itt a fülszöveg:
Sírásabda. Csak egy átlagos magyar település. Valahol…
Egy férfi. Piszkos, véres, fájdalmakkal teli testét alig vonszolja. Ki ő, hogy került egy búzamező közepébe? Nem tudja senki, még ő maga sem.
A település lakói vének, fiatalok, középkorúak. Mint bárhol máshol a világon. De történik velük valami, valahol… Találkoznak egy ismeretlen, múltját vesztett férfival, és a magyar faluban ugyanolyan megpróbáltatásokban részesítik, mint a múltban valaki mást… máshol. Az Emberfiát.
Megváltozik mindenki élete, az idegené is, örök nyomot hagyva az emberekben. És még mindig nem tudja senki, ki is ő valójában.
Talán az Olvasó megfejti!
