Címke: Ad Librum Kiadó

Az első, avagy ki könyvet ír, egyéb perverziókra is képes

Villax Richárd pikáns kezdetű története az első, második és harmadik könyve megírásáról és annak hatásairól elolvasható a szerzői honlapján.

„Elsőként volt Viktória. Szegénykével sokat kísérleteztem. Kisebbfajta gyászélményként tartom számon, amikor úgy éreztem: át kell adnom, hogy szakemberek segítségével még jobban „meg legyen csinálva”. Azt akartam: százak lakásába kerüljön. Egyelőre sikere van, vannak, akik pénzt adnak érte, nálam például 30% engedménnyel meg lehet kapni. De már sok erre szakosodott intézményben kölcsönözhető.”

Miért pont Ő (mármint a regény)?

Villax Richárd e heti bejegyzésében megmutatja olvasóinak életszakaszait: a folyamatot, miként jutott el a regényírásig.

„Pontosan egy évtizede történt. Diszpécserféle voltam egy félig földbe süllyesztett irodában. Azaz: inkább csak lettem volna, ha megszólal legalább egy alkalommal a telefon.”

A halhatatlan illat

Fogadják sok szeretettel Wanderer János novelláját szerzői honlapján, mely az előzőleg közölt vershez hasonlóan szintén a friss kenyeret dicséri.

Részlet a novellából:

„A lány leült a Bikás Parkban kialakított tavacska közelében egy hárs hűs árnyékában álló padok egyikére. Kis kotorászást követően könyvet halászott elő s a pékségben imént vásárolt – éppen kisült, még forró – kenyeret a felül nyitva hagyott táskában a különféle női holmik tetejébe elhelyezett papírzacskóra tette.”

Kinek a sorsa van most épp a kezemben?

Jenei András szerzői oldalán részletesen beszámol azokról az írásokról, melyeken épp dolgozik, azaz, hogy kinek a sorsa van most éppen a kezében, vajon hol fog lecsapni a bárd.

„Szóval több írás van a kezem alatt, ami még nem zárult le, amivel még van dolgom. Némelyik félkész állapotban van, és a benne élő vagy holt dolgok „megfagyva” várják sorsukat. Talán éppen két ember párbeszéde állt meg a mozdulatlanságban, de az is lehet, hogy egy kard csapása, esetleg egy felhő útja dermedt meg az égen.”

Kiadási frász

Hegedűs Rita és a várakozás nem jó barátok. Ez a könyvkiadás során idegölő tud lenni. Rita erről az időszakról vall az írói oldalán.

„A legidegölőbb időszaka a kiadásnak a várakozás: korrektúrára, szerkesztésre, borítóötletre… nem szeretek várni, gyorsan döntök (ez nem mindig jó), száz fokon égek szinte minden területén az életnek, így a türelem sokszor nem az erősségem.”

Kritika a Fanyűvőkről

Kritika jelent meg Villax Richárd Fanyűvők című regényéről. Köszönjük szépen Nikinek, a Könyvesem bloggerének.

Niki szerint Villax Richárd első könyvével jó úton jár, hogy remek író legyen, de érdemes lenne a fordulatokon és a karaktereken többet dolgoznia a továbbiakban.

„Azt el kell ismerni, hogy a szerzőnek van érzéke az íráshoz[.]”

„Összességében nem rossz a Fanyűvők, eltekintve a fentebb megnevezett észrevételeimtől. Eredeti az ötlet, ez pedig tetszett.”

„Szerintem jó úton halad a szerző, pusztán csak kell még egy kis gyakorlat.
Ha egy hazai különlegességre vágytok, akkor adjatok esélyt a történetnek! :o)”

A teljes kritika itt érhető el.

Villax Richárd a tévében!

Villax Richárdot meghívták a 9.tv Heti portré című műsorába. A kulisszatitkokról korábban szerzői honlapján már itt írt.

Az interjú során beszél a Fanyűvő figurájáról, az írás folyamatáról, készülő új műveiről és küldetéstudatról.

Elindult Wanderer János honlapja

Elindult Wanderer János, Az ősfák fiainak lombjai alatt című kötet írójának honlapja.

Első bejegyzésében egy versét olvashatjuk.

Az író hetente, kéthetente szerda délutánonként fog jelentkezni írásaival.

Megjelent Vida Gusztáv Volt egyszer egy Gencs című vadászkönyve!

Már a boltokban is elérhető Vida Gusztáv vadászkönyve.

Érdekességekért, képekért az író mindennapjaiból látogassanak el Vida Gusztáv szerzői honlapjára.

A könyv hátlapszövege Szilasi László írótól való.

„Aranyérmes kudu.

Varacskos disznó. Egy óriási oryx. Gepárd.

Bivaly.

Hát, tudjuk: a vadászoknál így megy ez.

Meg úgy, hogy itt, még télen, megállt az idő. Lelassult az ember, nagy dunnapárnáin álmodozott. Hozzá nyomta orcáját, orrát, lázas szemekkel, hittel a deres ablaküvegnek. Azon keresztül leste a frissen kerekedett, nagy szemű, puha hóesést. Ez volt a gyermekkor. Oda kellene visszatalálni. Senkinek se megy.

Az idővel kellene talán valahogyan megbékélnünk. Elfogadni, megérteni, belesimulni szépen. Hogy ne karcoljon a lét. Ami van, és ami lesz még: simogasson. Elférjen minden. Ahogy a régieknél. Szépen, rendben, egymás után. Munka, természet, emberek. Egymás mellett, békében és tisztességgel.

Vida Gusztáv szövegei arra a tekintetre tanítanak bennünket, amely a vadászat műveletsoraiban és rituáléiban, emlékeiben és hangulataiban találja meg azokat a csodálatos részeket, amelyek a szavak által visszavezethetnek bennünket az elveszett egészhez. Nem a vad a lényeg. Sokkal inkább a táj, a környezet, a társak, a kevés szavú beszéd. Hogy ott lehetsz. Az ottlétedről szóló história. Nem a vad elejtése. Ezek a történetek visszaadják a vadállatok méltóságos életét.

Vida Gusztáv munkái erős írások. Megkapóak és igazak. A semmiről. Az esős hajnalokról. Egy délutánról. A lényegről. Rólunk, akik itt vagyunk. Gondolunk és érzünk. A percekről, az órákról, a mindenségről. Néha nem történik semmi, nincsen esemény.

De ezekben a szövegekben valahogyan mégis megtörténik minden.”

Újabb karc Mester Györgyitől

Mester Györgyi újabb írással jelentkezik ezen a héten is. A történet címe Megvetve.

“Szerette, ha rendben van körülötte minden. Ragaszkodott a szokványos dolgokhoz, a formaságok betartásához. Fontos volt számára a folttalan tisztaság, a mindenkori egyenesség, a hibátlan külső.” – kezdődik a rövid karc.

Ha felkeltette a kíváncsiságát az első bekezdés, és van kettő perce, olvassa el itt a történetet.