L. Murányi László,  A szivárvány árnyékában szerzője visszatért egy másik interjúalanyához, Gallusz Nikolett színész-énekesnőhöz is.

Feltette neki a könyv kiadása óta felmerült kérdést: önmagát heteroszexuálisként meghatározó emberként miként rakta rendbe magában, hogy nőként egy nőben találta meg azt a társat, akit – amolyan „szövetségest” – fiatalon elképzelt magának.

A művésznő ezt válaszolta: „… vallom, amit a pszichológia és a mentálhigiéné is mond: amit érzel, azt sem elnyomni, sem átalakítani nem lehet. A döntő ugyanis mindig az: hogyan érzem magam. Azt vettem észre, és a környezetem is azt jelezte vissza, hogy ezzel a kapcsolattal nagy-nagy béke, nyugalom és boldogság szállt rám ahhoz képest, amilyen zaklatott, meg nem értett voltam előtte. … Ha egy nő egy párkapcsolatban nőnek érezheti magát, ha megélheti az érzékiséget, akkor már nem lesz az akadály, hogy milyen nemű a másik. Mert már minden annyira jó, hogy ezen az egy buktatón átlendül az ember. Van, hogy kreativitással, van, hogy lemondásokkal, mint ahogy az életben sok más dologban, és akár egy heteroszexuális kapcsolatban is. Számomra egy misztérium, egy csoda az, amiben élek. Nincs olyan nap, hogy ne telnék meg hálával, amiért ebben az életben megadatott nekem ez a fajta nemes összetartozás, amire annyira vágytam.”