Címke: Jenei András

Az ősz, mint egy szunyókálni induló nagypapa takarója

Jenei András visszamegy az időben, és gyerekkori őszének pillanataira gondol.

„Itt van, itt volt és itt lesz még sokáig. Akadnak olyanok, akik szerint már régóta más, talán rövidebb lett, vagy el is tűnt (?), de még érezzük és látjuk. Ha mást nem, a nyomait…

Azt mondják, hogy ezer színe van az ősznek. Bizony, nem olyan harsány, mint a tavasz, nem olyan forró és élénk, mint a nyár, de akkor is sokszínű. A sárgától kezdve akad itt még zöld, van benne piros és ott a barna sok árnyalata is.

Tele van illatokkal. Nem úgy, mint a tavasz, hanem másképp. Már megbújik benne a széllel érkező füst, de még nem az, ami télen csapja meg az orrunk. Ott lebeg mindenhol a megöregedett avar, a télre beszántott föld szaga és ott van még valahol annak az egy-egy fán maradt gyümölcsnek is az illata, amit megcsipkedtek a madarak.”

Hitvilágot teremtettem, és a valóságban megáldottak érte

A Triannita – Az árnylovasok című részben a király megkapja az ország koronáját. Ez igazi feladat volt számomra, hiszen olyan királyi ékszert kellett kitalálnom, ami kinézetével méltó párja lehetne bármelyik, főleg a magyar szent koronának.” Jenei András e heti írása hitről és áldásról.

„Hiszek Istenben vagy legalábbis valakiben, aki valahonnan – akár fentről – irányít minket és sorsunkat. Érzem jelenlétét, de mégsem vagyok vak fanatikus, nem tartom magam vallásosnak. Hiszek, mert valamiben hinni kell.”

Korlátlan a hatalmam

Mit tesz az író, ha összeveszik valakivel? És ha boldogságot lát maga körül? Jenei András a szerzői oldalán válaszol.

„Teremteni vagy pusztítani csupán egy pillanat, s az mégis az örökkévalóságban rögzül…

Emberi lényként a világból érkező impulzusok erősen befolyásolnak. Akkor is, ha a következő tettemen gondolkozom, meg akkor is, ha a következő íráson. Az egyik esetben van, hogy sírni tudnék, nevetni vagy éppen gyilkolni, a másikban talán mást tennék. De ha éppen a buszon felbosszant valaki vagy összekapok egy ismerőssel, mégsem verhetek meg valakit az utcán, ugye?”

Eldugott versek

Jenei Andrást és feleségét nagy meglepetés várta az esküvői szertartásukon. Erről ír e heti bejegyzésében.

A bejegyzésben Jenei András egy korai verse is olvasható.

Együtt tűntek el valahol,
együtt szárnyaltak messzire.
Lelkem azóta fuldokol.
Elmúlt?

(Vércsék tánca, részlet)

Kinek a sorsa van most épp a kezemben?

Jenei András szerzői oldalán részletesen beszámol azokról az írásokról, melyeken épp dolgozik, azaz, hogy kinek a sorsa van most éppen a kezében, vajon hol fog lecsapni a bárd.

„Szóval több írás van a kezem alatt, ami még nem zárult le, amivel még van dolgom. Némelyik félkész állapotban van, és a benne élő vagy holt dolgok „megfagyva” várják sorsukat. Talán éppen két ember párbeszéde állt meg a mozdulatlanságban, de az is lehet, hogy egy kard csapása, esetleg egy felhő útja dermedt meg az égen.”

Az ikladi parnasszus

Jenei András szerzői oldalán beavatja olvasóit abba, hol tud megihletődni, miként zajlik a tapasztalatszerzés vakon.

„Lehetnék olyan szerző, aki mindenhova jegyzettömbbel, papírfecnikkel, vagy vakságom okán diktafonnal jár azért, ha jön az ihlet, azonnal tudjam rögzíteni. A mai technika ad még más lehetőségeket is nekem, mert a mai vakoknak ott van már az a típusú okostelefon is (vagy akár a régebbi nem okos társa), ami, ugye, az alkalmazásoknak hála, képes hangot kiadva segíteni. Azaz abba is írhatnék. Ha ez így lenne, akkor bárhol és bármikor szabad utat kapna a titokzatos erő…”

Mindent kipróbálok, de az írás örök – Jenei András írása

Jenei András vak íróként talán több élményt átél, több tapasztalatot szerez a világban, mint egy látó átlagember. Erről ír e heti posztjában az írói oldalán.

„Vakként szabadabb vagyok, mint sok látó…

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy vak, esetleg találkozik egy vakkal, a legelső ösztönös gondolata, hogy elképzelni sem tudja a másikról: hogyan képes így élni…”

Könyvem az olvasó kezében – Jenei András a visszajelzésekről

E heti bejegyzésében András az olvasói visszajelzésekről ír szerzői honlapján, illetve az érzésről, ami ezek fogadásával jár.

Már korábban megvásároltam a könyved, de nem volt időm rá, és csak most vettem le a polcról A gyűrűk ura mellől…

Az én könyvem vette le, nem Tolkienét…”

Jenei András a kritikáról

Jenei András e heti bejegyzésében összegzi, mit gondol a regényét illető véleményekről, kritikákról, és elmondja, nem bánná, ha több lenne belőlük, főként a hozzáértőkéből.

Bónuszként elolvashatnak egy humoros szerzői megjegyzést is lovagregénye kapcsán.

Jenei András beszámol, mi inspirálja vakon

Jenei András arról mesél, hogyan szerez ihletet vakon, mi indítja el a képzeletét, hogy le tudjon írni részletesen egy középkori csatajelenetet. Mi ad ihletet című írása a szerzői honlapján érhető el.

András minden héten szerdán jelentkezik érdekességekkel az életéből és írói mindennapjaiból.