Jenei András e heti írása az olvasás szeretetéről szól. Megtudhatjuk, milyen érzés számára egy könyvet elkezdeni, belemerülni, majd a végére érni…
„Én, no és mindazok, akik olvasnak könyveket, hagyják magukat elveszni a betűk tengerében. Mindannyian felszállunk egy karakter-óceánon ringatózó csónakra, aztán amikor kinyitjuk a könyvet, azzal el is lökjük magunkat a parttól…”
Dorka az Anya olvas blogon interjút készített Lillával. Nagyon köszönjük neki!
Egy kis ízelítő:
„Az emberek többségét meglepi, hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.”
„A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne, ha gondolkodnának.”
„Azért választottam a fatárgyakat, mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi élet utolsó rezdülési lehetnek.”
A kérdéseket és válaszokat itt olvashatjátok.
„Azzal zárnám az évet, hogy Nektek, akik az indulásom óta minden bejegyzésemet olvastátok, hálásan megköszönöm, amiért péntekenként visszatértetek az oldalamra, hogy megismerjétek a gondolataimat! 🙂 Remélem, nem okoztam csalódást senkinek, és jövőre is velem maradtok. Mindenkinek eseményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!” Krencz Nóra utolsó írása a 2016-os évben.
Újabb kritika jelent meg A herceg fekete lovon érkezett című regényről. Köszönjük szépen Annának!
Ízelítő a kritikából:
„Nagyon rövid könyvecskéről beszélünk, egy kisregényről, amelyben rohamtempóban halad a cselekmény. A szereplők egyszerűek, kissé idealizáltak, de pont ezért nagyon könnyen meg lehet őket szeretni.”
„…nagyon örültem, hogy az írónő kifejezetten sok oldalt szentelt Janka „gyógyulásának” és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire ragaszkodunk a mintáinkhoz a párkapcsolatainkban is, és mennyi mindent képesek vagyunk eltűrni a látszat szeretetért és intimitásért cserébe. ”
„Ez tényleg egy olyan téma, amiről nagyon sokat kell beszélni, mert Magyarországon az asszonyok szoknyája még mindig túl sok mindent eltakar. Ahogy Janka története is, úgy minden más történet is sokat segít.”
V. Kiss Orsolya és az Ad Librum Kiadó csapata
Minden író életében eljön az a pont, amikor elgondolkozik rajta: milyen lenne, ha megfilmesítenék a könyvét. Barczikay Lillánál most jött el ez a pillanat. Erről ír e heti bejegyzésében.
„Természetesen nincsenek tévképzeteim, a megfilmesítés egy nagyon homályos és még annál is távolibb álom csupán. De „temérdek” szabadidőmben néha megengedem magamnak, hogy eljátsszak a gondolattal. És úgy döntöttem, akkor is kihozom belőle a legjobbat.
Először is ott leszek. Mert izgalmas, mert varázslatos, mert új… Mert olyan lesz, mintha a saját képzeletemben sétálgatnék. Másodszor pedig kihasználom.”
Barczikay Lilla, az Ad Librum szerzője hazaért olaszországi utazásából, röpke két napra, és megy is tovább, hogy összeszedje a következő könyve vázlatát.
Hazaértem!!!
És imádok itthon lenni. Két teljes napig. Aztán már megyek is tovább, de hát ne legyünk telhetetlenek!
A két utazás persze össze se hasonlítható. Ezúttal nem lesz stresszes, körültekintő pakolás, sem repülés, sem rohanás. Öt perc alatt összedobálom majd a vállalhatatlan ruháimat, aztán a kupacot megspékelem egy fogkefével, és indulhatunk is. Autóval. A világvégi (értsd: Budapestről másfél óra) falucskába, amiről még biztosan nem hallottál, hacsak nem ismersz közelebbről. Nem lesznek városnéző túrák (tulajdonképpen városok sem), nem kell másokhoz alkalmazkodni, csak én leszek és a természet… meg persze az a kismillió ember, akit lecsődítettem magammal. Tehát magány talán nem lesz, de jó hangulat biztosan.
A terv pedig: írás minden mennyiségben.
Jó, oké, tudom (és ha követed a blogot, te is): már egy hónapja is ez volt a terv, de halasztásra került. Azonban most már nincs kifogás, írni fogok! Legalább néhány részt és egy vázlatot. Egyébként sem kell sietni, jön az egyetem, rengeteg időm lesz. Vagy nem? Ja… nem.
Azért kitartóan próbálom magam munkára bírni, de a nyarat nem tudom legyűrni. Ugyanis ha nyár van, akkor pihenünk. Ami már alapból halott ügy az olasz suli és az augusztus végi nyelvvizsga miatt (ne hagyjátok, hogy még egyszer ilyet csináljak!), de azért néha eluralkodik rajtam a vágy, hogy csak legyek, minden teendő és kötelezettség nélkül. Általában olyankor, amikor nagyon bele kellene kezdenem valamibe. Például egy új könyvbe. Vagy a következő heti blogba. Pedig tényleg lenne hozzá kedvem. Csak a semmittevéshez még annál is több.
Amikor pedig végre leülök a gép elé, rögtön eszembe jut, hogy mi mindent akartam elintézni. Például belépni a Neptunba (gyorsan közbeszúrt örömhír: FELVETTEK!), és enyhén lesokkolódva kiírni minden infót, nehogy valamit elfelejtsek. Beiratkozás, gólyatábor, adategyeztetés… mindent átolvastam, sokkal okosabb lettem, de ahhoz nem elég okos, hogy egyedül bele merjek vágni. Szerencsére azonban akad egy tapasztalt barát (fogadott testvér), aki úgyis össze lesz velem zárva három hétig, mi jobb dolga lenne, mint nekem segíteni? Utána pedig már tényleg írhatok.
Persze első lépésként meg kellene találnom azt a füzetet, amibe a neveket és random ötleteket jegyeztem le (nem vagyok szétszórt, egy hónap után más se emlékezne, hova tette. Vagy igen?). Aztán lassan muszáj lesz eldöntenem, hogy egy vagy többrészes legyen a könyv. Mindezek után összeszedhetem a gondolataimat, mert persze pontosan tudom, mi fog történni… az elején és a végén. A kettő között néhány részlet még kicsit homályos. Épp csak annyira, mint a tejköd, amiben gyalog sem mersz útnak indulni. Én is kénytelen leszek lépésről lépésre haladni.
Egy darabig.
Utána pedig nincs más hátra, mint vakon belevágni a többibe és hagyni, hogy a történet megírja önmagát. Hiszen a könyv minden mondatát előre ismerve hol marad az izgalom?
Megjelent Wanderer János harmadik könyve az Ad Librum Kiadónál. A szerző elérhető lesz a könyvhéten, június 12-én, ekkor lehet nála dedikáltatni.
Előző két könyve itt és itt érhető el.
Jó böngészést kívánunk!
Bagi István válogatásában és fordításában jelent meg Amerikai költők a második ezredfordulón című kétnyelvű verseskötet a szerző kiadásában és az Ad Librum gondozásában. A kötetben 25 kortárs amerikai költő egyenként három-négy verse olvasható angolul és magyarul.
