Mint kiadót gyakran keresnek azzal, hogy bíráljunk el egy szerzői kéziratot. Természetes, hogy az írók szeretnének külső értékelést, de erre sajnos nincs kapacitásunk. Ezért is ajánljuk örömmel Könyv Guru szolgáltatását, amely ésszerű áron lehetővé teszi a szerzőknek, hogy visszajelzést kapjanak a kéziratukról.
Még jobb, hogy ugyanitt szerkesztést is lehet kérni. Az Ad Librum kész kéziratok kiadásával foglalkozik, amelyeket elfogad vagy visszautasít, de csak szöveggondozást (korrektúrát vállal). A Könyv Guru portál szolgáltatása lehetőséget ad arra, hogy a szerkesztő és az ő instrukciói alapján a szerző átírja a szerzői változatot olyanná, amely kiadókhoz benyújtható.
Az egyik legjobb módja annak, hogy az ismerősökkel tudassuk: írunk, ha a Facebookon hozunk létre egy saját oldalt. Mindez csupán pár percet vesz igénybe, később pedig pontosan annyira időigényes, amennyi időt rá tudunk szánni.
Könyv Guru ezen a héten segít abban, hogy mi legyen a novellánk alapötlete. A tapasztalatok szerint egyébként ötletből sokaknál nincs hiány, csak sokszor túl sokáig keresgélik a “legzseniálisabbat”, ahelyett, hogy nekiülnének, és jól megírnák az egyiket. Mások pedig azzal szenvednek, hogy nem találnak megfelelően ütős alaphelyzetet, amiből ki lehetne kerekíteni a “letehetetlen” novellát. A Guru által összegyűjtött ötletek alapján reméljük, hogy sikerül bármely elakadásra megoldást találni.
A 87. könyvhét egyik hivatalos eseménye lesz 2016. június 12-én vasárnap 13 és 14 óra között a Könyv Guru által szervezett beszélgetés Közkinccsé tett magántörténelem – Kerekasztal a memoárról címmel.
Résztvevők:
Illényi Balázs (Könyv Guru)
Kovács Ilona (műfordító, irodalomtörténész, SZTE címzetes egyetemi tanára, a Casanova-visszaemlékezések szerkesztője)
Zeke Gyula (író, történész, Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből című kötetének szerkesztője)
Soós Gábor (Ad Librum Kiadó, MTA Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatárs)
Nádasi Krisz (író, szerkesztő)
Virágh Ildikó (újságíró, a Kardokkal ékesített – Afganisztánban tűzharcot átélt magyar katonák visszaemlékezései című kötet szerzője)
A beszélgetés három kérdést jár körül:
miért írunk visszaemlékezéseket?
mitől értékesek az emlékiratok?
milyen specifikus szakmai tapasztalatokat osztanak meg a beszélgetés résztvevői a memoárok kiadásával kapcsolatban?
Az érettségi előtt álló Barczikay Lilla második regényét adja ki az Ad Librum Kiadó. A Könyv Gurun megjelent egy interjú a szerzővel, melyet most teljes egészében közlünk. A kötet június 3-án jelenik meg, és már megrendelhető.
Interjú a Bátyám könnyei című regény szerzőjével, Barczikay Lillával
Elég szokatlan, hogy valaki 19 évesen már a második regényét publikálja. Mi indította, hogy gimnazistaként ilyen nagy vállalkozásba fogjon? Mióta ír komolyabban?
B. L.: Egészen kicsi korom óta érdekel az írás, mindig volt bennem egy történet, amit el akartam mondani. Kezdetben versekkel és novellákkal próbálkoztam, de azt hiszem, a regényben tudok a leginkább kiteljesedni. Ebben a műfajban nincs megkötve a kezem, szabadjára engedhetem a fantáziám, mert a regény bármilyen képtelen ötlet kibontakozásának teret enged. A tanáraim és főleg a családom az első lépésektől folyamatosan bátorítanak, azt hiszem, az ő támogatásuk inspirált arra, hogy ne adjam fel, hanem folytassam az írást. Talán az első (végül be nem fejezett) regényem óta nevezhetjük a szándékaimat komolynak, hiszen ezzel kapcsolatban kezdett a publikálás gondolata foglalkoztatni.
Íróként kik hatottak Önre, kiknek az írásait olvassa szívesen?
B. L.: J. K. Rowling könyvei nyűgöztek le leginkább, a Harry Potter sorozat számomra örök kedvenc, de bármilyen fantasy könyvet szívesen olvasok. Furcsa, de nem az írókhoz, inkább a történetekhez, karakterekhez vagyok hű, egy jó sorozat összes kötetét végigolvasom, bármi történjék is, de nem fogok a kezembe egy másik kötetet csak azért, mert ugyanaz a név szerepel rajta. Ezzel együtt pedig én is arra törekszem, hogy minden könyvem önmagában legyen érték és ne csak a többi fényében.
A Bátyám könnyei folytatásregény, az Anyám teremtményei után. Mennyire gondolkodott egyben a két történetről, mennyiben látta előre a folytatást, esetleg egyben is írta, és csak utólag szedte két részre a sztorit?
B. L.: Nem, a két történet külön készült, egymástól szinte függetlenül. Az első rész anélkül készült el, hogy bármi tervem lett volna az önmagamnak beígért folytatással kapcsolatban és így is ért véget. A nyitva hagyott szálak mentén, utólag kezdtem el kidolgozni a második rész történetét.
Mit gondol, lehet önállóan, az előzmények ismerete nélkül olvasni a Bátyám könnyeit?
B. L.: Az első rész alapjaira épült a második. A Bátyám könnyei első fejezeteiben igyekeztem úgy utalni az első részben történtekre, hogy felelevenítsem az olvasó emlékeit, de ne untassam feleslegesen, tehát nem összegeztem átfogóan az addig történteket, amiknek viszont fontos szerepük van az események alakulásában. Így a kettő együtt alkot egy egészet.
Az első, tavaly megjelent regény
Mitől sajátos a látásmódja: be tudná mutatni az Ön által teremtett különleges világot?
B. L.: A világ, amiben a regényeim játszódnak akár valós is lehetne: az olyan különleges lények, mint a vámpírok, az emberektől távol, azok tudta nélkül élik mindennapjaikat. Létezésükre nincs bizonyíték, legfeljebb mesék, legendák szólnak róluk. Ezektől a lényektől kapják (a hihetőség határait súroló) képességeiket, különleges tulajdonságaikat a főbb szereplők. A regények sajátos vonása, hogy nincsenek konkrét helyek megnevezve. Részben, mert nem akartam végérvényesen valósnak vagy fikciónak nyilvánítani a történetet egy létező vagy kitalált városnév szerepeltetésével, részben pedig, mert szerettem volna az olvasó képzeletére bízni a tájat. Hadd vegye körbe a szereplőket ugyanaz a környezet – az utak, épületek, fák –, amik az olvasót is. Így nem csak, hogy a sajátjának érzi a történetet, de a regény is ezerarcúvá válik. Ahány olvasó, annyi helyszín… Emellett a látásmódom jellegzetessége talán az is, hogy
igyekszem mindenben meglátni a jót, ezért a regényeimben nem lehet senkit jónak vagy rossznak elkönyvelni,
mert valószínű, hogy egy váratlan pillanatban fordul a kocka, az ellenségből barát lesz, a barátból pedig ellenség. Minden folyamatosan újraértékelődik, ettől pedig kiszámíthatatlan lesz. Ezt szeretem legjobban nem csak egy könyv lapjain, hanem a való életben is.
Milyen műfajba sorolná a műveit? És kiknek szólnak?
B. L.: Fantasy, esetleg ifjúsági irodalom. Elsősorban a saját korosztályomnak, fiataloknak írok, de a visszajelzések alapján a nálam idősebbeket ugyanúgy le tudja kötni, ezért nem hiszem, hogy ez kor, sokkal inkább nyitottság kérdése. A regényeim mindenkinek szólnak, aki nyitottnak érzi magát egy fiatalos, egyedi látásmódra és annak mesés elemekbe csomagolt üzenetére.
Hogyan tudná összefoglalni az új regényének témáját, fő üzenetét?
B. L.: A Bátyám könnyei az útkeresésről szól, arról, ahogy egy csapat fiatal megpróbálja megtalálni a helyét a világban, a társadalomban, amiből kiszorítva érzik magukat. Rá kell jönniük, hogy addig rejtegetett különlegességükkel tudnak leginkább érvényesülni, ahelyett, hogy elnyomnák önmagukat és beolvadnának a tömegbe. Ugyanaz lebeg a szemük előtt, ami jelenleg nekem is, és azt hiszem, minden korombelinek: a jövő. De megmutatják az olvasónak, nemcsak azt, hogy önmaguk felvállalásával érhetik el a céljaikat, hanem azt is, hogy nem szégyen másoktól segítséget elfogadni. A közös siker talán a legfényesebb.
A család és a biztonság utáni vágy az egyik fő motívuma a regényének. Személyes élmények állnak ennek hátterében vagy ez csupán írói szándék?
B. L.: Szerencsés vagyok, a családom a legbiztosabb és legfontosabb pont az életemben. A beléjük vetett bizalmam, a velük való szokatlanul szoros kapcsolatom öntudatlanul is bekerült és központi szerepet kapott a regényeimben. Talán azért, mert nem tudom elképzelni az életet a család támogatása nélkül, talán, hogy a szereplők összetartása az olvasót is inspirálja. Nitáék az első rész kezdetétől magukra voltak utalva a világban, szükségük volt valamire, amibe kapaszkodhattak. Azt adtam nekik biztos pontnak, amiben a legjobban bízom: a családot.
Mit gondol, mi az, amivel meg tudja ragadni a fiatalok figyelmét?
B. L.: Nagy előny, hogy én is fiatal vagyok, ugyanazok foglalkoztatnak minket: szerelem, tanulás, pályaválasztás. Ezek köré a kérdések köré építem a cselekményt, az olvasónak így könnyű azonosulni a konfliktusokkal és problémákkal, amikkel a (szintén korunkbeli) szereplőknek meg kell birkózniuk. Emellett szlengekkel teletűzdelt stílusom is könnyen befogadható számukra.
Milyenek a visszajelzések az első regényről, az Anyám teremtményeiről?
B. L.: Lekötötte az olvasókat, sokan mondták, hogy egyszerűen nem bírták letenni, amire büszke vagyok. Reméltem, hogy regényeim menekülő utat, kikapcsolódást jelentenek majd a hétköznapokból és ezek szerint ezt sikerült elérni.
Ezekben a hetekben érettségizik. Mit választott a magyar írásbelin? Mennyiben könnyítette a feladatát, hogy már foglalkozik regényírással?
B. L.: Magyarból emelt szinten érettségizem, így nem volt választási lehetőségem, mind a három szövegalkotó feladatot meg kellett oldanom. A regényírás pedig legfeljebb annyi előnyt jelent, hogy könnyebben vetem papírra a gondolataimat, mint azok, akik nem írnak rendszeresen. A tárgyi tudásomra sajnos semmilyen hatással nincs. Viszont a szövegalkotást éreztem mindig is a legtesthezállóbb feladatnak, ezeknek sikereire vagyok a legbüszkébb, hiszen ezek során tudok igazán kibontakozni.
A könyvek, nyomtatott, illetve elektronikus kiadványoknak nem csak a tartalma, hanem a külleme is fontos az olvasó számára. Ez tulajdonképpen a könyvmarketing egyik első lépése: a nem megfelelően megtervezett könyvet ugyanis nehezebb eladni, mint a szépen kidolgozott, tartalomhoz illő formájú kötetet.
Betűtípusokból több ezer létezik, és egy jó grafikus bármikor tervez egy újabbat, ami kizárólag az adott felkéréshez igazodik. Érthető hát, ha nem könnyű a választás, akár a borító betűtípusáról beszélünk, akár a szöveghez (belívhez) használt fontokról.
Az ideális betűtípus kiválasztásával igen sok kellemes percet eltölthetünk, főleg, ha az interneten is körülnézünk. Ebben a cikkben láthatunk egy-egy példát a jó és a rossz választásra.
Látható tehát mennyire fontos, hogy a leírt szavak betűtípusa tükrözze a szöveg hangulatát, témáját. Egy-egy betűtípust még ki is tudunk választani, de mi a helyzet akkor, amikor kettőt, esetleg hármat kombinálnánk? Hogyan döntsük el, illik-e egymáshoz a fejezetcímnek választott font és az általános szöveg betűtípusa? Mi kell ahhoz, hogy a könyvborítón, illetve a könyv reklámképén harmonikus hatást érjünk el?
Ezeket a kérdéseket pedig az előző cikk folytatása válaszolja meg.
Tóth Attila korábban az Ad Librum Kiadónál megjelent visszaemlékezését teljes egészében közli a Könyv Guru. A vasfüggönytől Schengenig memoárkötetet három része közül az első itt olvasható, a második pedig ma jelent meg.
A nyomtatott kötet továbbra is megvásárolható a webboltunkban.
„– Őzbakra megyünk, hehe, kapitális bakra! – hangjában úgy bujkált a magabiztos, parancsoló fölény, mint csalitosban a vad: itt-ott előtűnt, megmutatta magát.” Wanderer János Csilimonjának egyik novelláját közli a Könyv Guru.
Megírhatjuk a visszaemlékezéseinket a családunknak, magunknak és a széles olvasóközönségnek is. Akárhogy is, érdemes memoárt írni – így érvel Könyv Guru cikke.
B. L.: Szerencsés vagyok, a családom a legbiztosabb és legfontosabb pont az életemben. A beléjük vetett bizalmam, a velük való szokatlanul szoros kapcsolatom öntudatlanul is bekerült és központi szerepet kapott a regényeimben. Talán azért, mert nem tudom elképzelni az életet a család támogatása nélkül, talán, hogy a szereplők összetartása az olvasót is inspirálja. Nitáék az első rész kezdetétől magukra voltak utalva a világban, szükségük volt valamire, amibe kapaszkodhattak. Azt adtam nekik biztos pontnak, amiben a legjobban bízom: a családot.
