Fazeka Erzsébet írt részletes ajánlót L. Murányi László: A szivárvány árnyéka című riportkönyvéről az Olvass Bele! oldalon. Mint írja: „L. Murányi László az adatgyűjtés során számos olyan esetet/életet ismert meg, amikor a(z édes?, inkább csak vér szerinti) szülők a gyereküket szexuális mássága miatt hagyták cserben, taszították el. „Elszégyelltem magam helyettük, mert képesek voltak emiatt bántani, megtagadni, tudták nem szeretni” – írta le a gyakorló nagyszülő szerző, aki azt tűzte célként maga elé, hogy meg- és bemutatja a magukra hagyott áldozatokat, „akikkel furcsa játékot űzött a sors”.”
„L. Murányi kitér arra is, hogy a férfi-női homoszexualitás között jelentős az eltérés. A nőké rugalmasabb, ők gyakrabban lépnek kapcsolatra az ellenkező nemmel (is) – ennek adatait Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ-szekciójának elnökhelyettese ismerteti. Azt fejtegeti, hogy az önelfogadás nem függ a nemtől, hanem az egyéni életúttal kapcsolatos. A jó szülő képes ráhangolódni gyereke igényeire, követni tudja szükségleteit, és ez nem szexuális irányultságának, hanem személyiségének kérdése. Az azonos nemű párok gyerekei semmivel nem lesznek nagyobb számban LMBTQ-k, mint a kétneműeké. A gyereknek az a fontos, hogy biztonságos, elfogadó közegben nevelődjön, nem pedig az, hogy hány anyja vagy apja van.”
Fazekas megjegyzi, hogy a könyv szerzője „elemzi a nem-váltás igen problémás kérdéskörét, mind az érintettek, mind pedig a sebész, lélekgyógyász szakemberek nézőpontjából. A pszichiátria nem pártolja a korai beavatkozást, mégpedig azért, mert a fiatal személyiségeknél igen gyakori az identitásprobléma. Bizonytalanok – és teljes joggal –, mert azok körében, akik gyerekkorban transzneműnek látszanak, valójában csak minden harmadik lesz ténylegesen az.”
„Az LMBTQ személyek 65%-a fogadna 3 év felettit, 38%-uk 6 évesnél idősebbet, 41%-uk roma felmenőjű és 13% fogyatékossággal élő gyereket is. Az információk hiánya vagy figyelmen kívül hagyása rossz döntésekhez vezet. Talán át kellene programozni a törvényhozók agyát – például önismereti továbbképzésre küldve őket. Az ilyen folyamatokban segítséget nyújthat egy-egy ilyen munka, mint L. Murányi nagy gondossággal, sok-sok adat összegyűjtése, számos interjú elkészítése után megírt könyve.”
A teljes ajánló itt olvasható el.
Eddig nem igazán értettem a borítót, kicsit félelmetes is, de ahogy ledaráltam az oldalakat minden megvilágosodott és értelmet nyert. Kevesen tudják, de ha Lilla elkezd írni, akkor ott kő kövön nem marad szárazon. Nagyon jól ért ahhoz, hogy odaláncolja az oldalakhoz az olvasót és ne engedje el. Igaz, hogy merőben eltér az eddigi írásaitól, mégis annyira lillás. Az egyik specifikuma, hogy nagyon erős karakterekkel dolgozik. Enélkül nem is lenne igazán teljes az élmény, hiszen mindegy, hogy negatív vagy éppen pozitív hősökkel nézünk szembe az biztos, hogy erős személyiségekkel rendelkeznek, de itt még szóba jön a belső vívódás is és egy olyan oldalát mutatja meg az írónő, ahol nem riad vissza a sötétségtől, a megborzongatástól vagy éppen a vérontástól. Alapvetően két lány története lapul meg a sorok között. Ezek párhuzamosan futnak, mégis egy ponton, ahol összefutnak válnak igazán feledhetetlenné, s stílszerűen itt is ér véget a kötet, amikor már igazán beindulna a cselekmény, hiszen javarészt az okokat és a különleges események előtti magyarázatot mutatja be a Szobortánc. Amolyan alapként szolgál a továbbiakra nézve, mivel biztos vagyok benne, hogy nem ér véget ezzel az egy kötettel, amiatt is nem, mivel nincs lezárva, függővéges és még szívesen olvastam volna tovább, hogy jobban megismerjem a karaktereket és a kialakuló helyzetet.
volt, hogy ilyenre szánja el magát. Talán még hadbíróság elé is állították volna, olyan szigorú szabályokat szegett meg ez a tényleg Angyal hadnagy. Mikor kilihegtük magunkat, váltottunk pár dicsérő szót róla, de most – akkor – vitt bennünket a vonat hazafelé, és csak két nap múlva kellett visszajönnünk, ami nagyon hosszú időnek tűnt.
