Egy ember és egy család sorsa gyakran szorosan összefügg egy egész népcsoport sorsával. A Mayer Antal által megírt, fia által könyvvé szerkesztett élettörténet is egy ilyen tipikus életút a soknemzetiségű Délvidékből, emelte ki Ambach Mónika, a Zentrum igazgatója, miközben köszöntötte a megjelenteket a Zentrum-Programme im HdU keretében szervezett könyvbemutatón október 17-én a Magyarországi Németek Házában.
Sándor Boglárka, az est moderátora elmondta, hogy igyekeznek minél többféle szempontból bemutatni a kötetet, ezért is hívták meg az Ad Librum Kiadó vezetőjét, Soós Gábort, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársát, Eiler Ferenc történészt is.
Az „Én már választottam hazát…” című könyvből Radics Zsuzsanna által felolvasott részletből kiderült, hogy igen részletesen megírt, fordulatos, nemcsak a szűk családot érintő történetet vetett papírra a szerző.
Tompa Andrea író, színikritikus a kötettel kapcsolatos reflexióit felvételről ismerhette meg a közönség. Kifejtette, hogy fontos közösségi és személyes feladatunk múltunkkal foglalkozni. Nemcsak állami ünnepségek, szobrok, emlékbeszédek tudnak hozzásegíteni annak dicsőséges vagy akár szégyenletes, traumatikus pillanatainak elfogadásához, hanem a személyes történetek – az akár nemzedékeken áthagyományozódó – családtörténetek is. Ennek kapcsán igen fontos, hogy Mayer Antal meg tudta írni a saját családjának a történetét, mely nemcsak az ő története, hanem a közösségé, a német kisebbségé is.
Soós Gábor ehhez kapcsolódóan ismertette a kiadó szempontjait, mely pont abból az aspektusból igyekszik személyes történeteket megjelentetni, hogy azt a szélesebb közönség is megismerhesse. Mayer Antal könyve esetében különösen könnyű dolguk volt, mert a szerkesztő, Mayer János tudományos igényességgel dolgozta át édesapja írását, így lábjegyzetekkel is ellátta azt, miután csak egy korrektúrára volt szükség a kiadó részéről.
A történész szemszögéből Eiler Ferenc mondta el gondolatait a lejegyzett történettel kapcsolatban, melyet egy nyitott szemmel járó kisfiúból lett felnőtt visszaemlékezéseként ismerhetünk meg, amit már nyugdíjas pedagógusként vetett papírra. A történetben Bezdán-Baja-Bátmonostor-Somberek-Bátmonostor-Dávod-Csátalja, a szerző életének legfontosabb állomásai kronologikus sorrendben követik egymást.
Egy egyedi, egyéni történet bontakozik ki, melyben a szerző az olvasónak több ponton is felkínál azonosulási, csatlakozási lehetőségeket, hogy az olvasó ráismerhessen akár saját vagy szüleinek, illetve nagyszüleinek történeteire, ugyanis akinek szerencséje van, hallhatta még az idősebb generációk elbeszéléseit. A történetekben leírja, hogy hogy néztek ki a többnemzetiségű bácskai falvak, a hétköznapok, a munka világa a felnőttek és a gyerekek mindennapjai, az iskolai élet, a család és a település szűk és tágabb környezete, a családi hierarchia. De kitér a háborúra, a frontokra, a megtorlásra és a bosszúra, a gádori (Gákova) táborra, a menekülésre is, miközben empatikus marad különböző származású szereplőit illetően. Megismerhetjük a kisemmizettséget, a kiszolgáltatottság érzését, a családban történt traumákat, tragédiákat, a fogságba esett apa hiányát is. A gördülékeny, lendületes stílusban írt szöveg kétharmad része önéletrajz, az író gyermekkorát feldolgozó 1938-1948-ig történt eseményeket tartalmazza. A fennmaradó egyharmad rész kis esszékből áll, a Bácska Magyarországon maradt részein élőkről szóló, részben itt levő németekkel is kapcsolatos írások.
A könyv keletkezéstörténetéről Mayer János szerkesztő, a szerző fia mesélt. János édesapja évtizedeken át hordozta a gyermekkori traumákat, melyek mai fejjel is feldolgozhatatlannak tűnnek. Nyugdíjba kerüléséig évekig fontolgatta emlékei lejegyzését, majd a Bajai Honpolgár közölt részleteket az írásból, ezt követően már nem foglalkozott tovább a megjelentetéssel. Végül halála után tíz évvel sikerült a fiának újraszerkeszteni majd kiadni az írásokat könyv formájában, melyből a bemutatót követő fogadás alatt a kiadó egyéb kötetei mellett meg is vásárolhattak a jelen levők.
Frei Nándor
Fotó: Grund Lajos
Forrás: Zentrum.hu