Krencz Nóra ezen a héten újabb részletet hozott a New Orleans-i lányokból szerzői oldalára.
„Timy a koncert után Lawreynál aludt, és vasárnap is csak késő este ment haza. Halkan beosont a házba, de anyja még nem feküdt le. A kanapén ült, és szótlanul meredt maga elé.
– Szia!
– Miért csak most jöttél haza? – nézett fel Donna.
– Felnőtt nő vagyok. Azt hiszem, nem kell már beszámolnom arról, hogy mikor mit teszek. Úgysem leszek már itt sokáig. A papa hol van?
– Kettőt találhatsz.
– Értem. Akkor jó éjszakát!
– Várj egy kicsit! – Donna könyörgőre fogta. – Beszélgessünk!
– Beszélgessünk? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kérted ezt tőlem. Egyszer sem. Miért? Mert nem érdekeltelek. Mi változott? Ja, igen, az, hogy a papa el akar válni, és félsz, hogy nem lesz senkid, akinek a vérét szívhatod. Ha másképp álltál volna hozzánk, akkor most lenne férjed és lányod is.
– Kérlek, kicsim! Nem akarlak elveszíteni.
Timy nem tudta, mit válaszoljon.
– Jó éjszakát! – mondta, és felment a szobájába.
Anyja utolsó mondata őszintén hangzott. Sajnálatot érzett iránta, de mégis érzéketlenül ott hagyta, mert képtelen volt túltenni magát az elmúlt éveken, amiket gyakorlatilag az anyja figyelme nélkül töltött el. Most mégis úgy érezte, hogy ha a szülei el is válnak, nem utasíthatja el őt, és adnia kell egy utolsó lehetőséget a kapcsolatuknak.”
