A Pszichoterápia 2017. novemberi számában recenzió jelent meg Pintér Zoltán Vetkőző lelkek című könyvéről, amelyet alább teljes egészében közlünk.
Izgatottan és kíváncsian vettem kézbe a könyvet, mint az első olyan művet, amely annak a pszichoterápiás filozófiának a gyakorlati kifejtésére épül, amiben magam is képződöm. Az esetmunkák tiszta képet mutatnak a gestalt-terápia módszertanáról, melyeket a szerző részletes szakmai magyarázatok nélkül, a laikusok számára is érthető folyamatokként mutat be. Nem mond többet, mint amit a terápiás ülésen a kliens tapasztal. A szerző a szervezetfejlesztési tanácsadás és a tréningek világából lépett át a gestalt-terápia területére. Jelenleg elsősorban felnőtt kliensekkel dolgozik magánpraxisban, valamint a LifeLearning nevű vállalkozás társalapítója, amely életkészségeket fejlesztő képzéseket nyújt magánemberek számára. A könyv is elsősorban a hétköznapi embereket szólítja meg, nem a szakmai közönséget.
A gestalt-terápia azokhoz az irányzatokhoz tartozik, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a minél autentikusabb terapeuta-kliens kapcsolat megteremtésére. A Vetkőző lelkekben a szerző ezt a fajta autentikus kapcsolatot kívánta létrehozni saját maga és az olvasó között, egy könyv lapjain keresztül. Ezt a célt szolgálja a könyv alapstílusa, a tudatosság folyamán (stream of consciousness) elnevezésű irodalmi műfaj alkalmazása, amely önfeltárással, a terapeuta érzésvilágába, dilemmáiba, élethelyzetébe való beengedéssel jár. A szerző itt nemcsak terapeuta, hanem magánember is. Önfeltárása azt szolgálja, hogy a lehető legautentikusabb kapcsolat jöjjön létre az olvasó és a szerző között.
Márai Sándor egy rövid gondolatfoszlánya, A megjelölt című írás néhány sora adja az egész könyv alapdilemmáját. Az ember, aki nem ült fel a repülőgépre, mely lezuhant, most kezében morzsolgatja a fel nem használt jegyet. Más szavakkal: ajándékként visszakapott életét. „Eddig csak élt, most már tudja is, hogy él.” – fejezi be Márai a sorait. Mit jelent az, hogy most már tudja is, hogy él? – indul el a Vetkőző lelkek szerzője ezen az egzisztencialista kérdésen és a teljes mű során erre keresi a választ. Ez a tudatos válaszkeresés azonban csak látszólagos, az olvasó is érzi ezt. Hiszen a szerző az első lapoktól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy Szutraként tekint Márai soraira, tehát olyan lélektani rejtvényként, amelyre nincs egy tudatos, általánosan elfogadott válasz.
A könyv két fő részre tagozódik, az első rész a „Felöltözve” főcímet viseli. Az öltözetek és a vetkőzés metaforájához Babits Mihály A vetkőző lelkek című verse inspirálta az írót, és azokra a személyiségbéli mintázatokra utal vele, amelyeket gyerekkori lelki örökségként cipelünk magunkkal. Terápiás eseteken és irodalmi példákon mutatja be, ahogy lelki öltözeteink írják életünk forgatókönyvét, ahogy hétköznapi, triviálisnak tűnő tetteinkből, mintázatainkból sors lesz. Az írásban megjelennek Ibsen Nórája, Artrhur Miller Willy Lomanje, Thomas Mann és Kundera novellái is. A második részben a filozofikus és a praktikus megközelítések váltogatják egymást. Megjelenik benne a változtatás lehetőségeiről szóló filozófiai eszmefuttatás éppúgy, mint az első rész Miért keresése után a Hogyanok világa. A könyv zárása követi a könyvben korábban megszokott stílust és nyitva, lezáratlanul hagy, gondolkodásra késztet, nem jut el egy biztos megoldáshoz.
Az írás stílusa, a könyv kísérletező jellege önmagában hordozza a gestalt irányzat legfőbb jellemzőit, ugyanakkor alapkérdésében és tartalmában is jelentősen kapcsolódik az egzisztencializmus kérdéseihez és az egzisztencialista pszichoterápiához. Nem tanító
és magyarázatokat adó, hanem filozofáló, kérdéseket feldobó és válasz nélkül hagyó mű, mellyel sokkal inkább tudatosságot fejleszt, mint tudást ad át. Az írás és maga a szerző is egyfajta projekciós felületté válik, az olvasó egy idő után magát kezdheti olvasni ebben a hullámzó gondolatfolyamban.
A gestalt-terápia magyar nyelvű irodalma eléggé szűkös. Fritz Perls A gestalt-terápia alapvetése című könyvén kívül nincs más olyan írás, ami kizárólag a gestaltra koncentrál. A Vetkőző lelkek, mivel nem a klasszikus terápiás irodalom stílusát követi, nem vethető össze egyértelműen ezzel az írással. Ugyanakkor stílusában megfigyelhető az az elmozdulás, ami Fritz Perls óta lezajlott a gestalt irányzaton belül. A terapeuta egyenrangú fél, aki a lehető legautentikusabb kapcsolatba próbál lépni a klienssel. A Perls-féle autoritás távol áll a gestalt legtöbb mai képviselőjétől. A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap a gestalt fenomenológiai megközelítése és a kontextus fontossága. A mű fő alapgondolata, hogy a kapcsolatban levés és a folyamatosság fenntartása az élet alapja gyakorlati közelségbe hozza ezt. Ami
kapcsolatban romlott el, azt kapcsolatban lehet megjavítani. A mai problémákat nem az okozza, hogy valaha valami történt velünk, hanem az, hogy újra és újra ezek alapján cselekszünk.
Kapcsolatokban teremthetjük újra magunkat a lélek vetkőzése által,
amikor régi mintáink kigombolása és fellazítása közben ruhátlanul tudunk kapcsolódni. Megjelölt szakmai közönség nincs. Laikusok számára élvezetes, önreflexióra késztető olvasmány, míg a pszichoterápia szakmai képviselői számára új, empirikus munkamódszert mutat be.
Antal Lívia Olívia írása