Szakáczky Edit ezen a héten is aktív volt a szerzői oldalán. Ma mi is választottunk egy verset megosztásra.
„Sokunknak sokszor aktuális…”
Gyermeki remények
De jó volna jónak lenni,
jó emberrel jókat tenni.
Szeretve szeretni lenni,
egész éjen át nevetni.
Úgy lesz talán majd a holnap,
ha bús és hideg takarókkal
nem álcázzuk szebb valónkat,
s hiszünk még az igaz szóban.
Hiszünk még a szép mesében,
hol a jók lám mind erősek.
S akármilyen tervet szőhet
a gonosztevő, sosem győzhet.
Szakáczky Edit szerzői oldala minden héten, olykor naponta frissül. A versekért érdemes bekukkantani.
„Volt, hogy még csak kopogtatott odakint az igazi fagy és a hideg, de belül már réges-régen havas, sötét tél volt…”
Reményvesztett tél
Mit hoz majd a holnap? Rég nincs jele jónak…
Csak fagy van és csak hó van. Fehér takaróban.
Meredten és bambasággal kószál csak az élet,
megdermedve cipeli ő súlyát még a létnek.
Falak, csak a falak, itt sok-sok fura alak,
mint bádogdoboz olajában összepréselt halak.
Élni csak a létnek, egy vad mókuskeréknek.
Menni, csak úgy körbe, a szép végtelenségbe.
Mert forog és csak forog, mind unos-untalan.
…És nem leli már honját az a vén otthontalan.
De bárcsak megkeresné, s talán megtalálná,
s a hiábavalóság is csak mindhiába várná.
De nem vár rá, hisz itt van régen, benne él egészen,
átjárja mind lénye lényét, vadul, vakmerészen…
Átöleli, s lassan, végül felemészti végleg,
mert ketyegett az óra, aztán megállt egyszer, s vége.
„Pár napja volt egy izgalmasabb vadászkalandom. (Lehet, hogy csak én fújom fel.) Korán kelő vagyok, ha közelít az óra hajnali háromhoz, már nem fekszem vissza. Olvasok, kávét főzök, bekészítem a kandallókat, tájékozódok a hírportálokon. Így nem esett nehezemre, hogy korán nekiinduljak. Ennek – persze – van egyéb praktikus oka is: ilyenkor még senki nem vág neki, így normális utakon feljuthatok a területemre – kezdi elbeszélését Vida Gusztáv.
Vida Gusztáv vadászkalandja valóban izgalmas, az embernek borsózik a háta, ahogy olvassa.
Elindult Sajter Gizella szerzői oldala! A költő első bejegyzésében arról beszél, milyen érzés elkészülni az első verseskötetével, és nyomdába adni azt. Kötete hamarosan megjelenik kiadónk gondozásában.
„Van az a módosult tudatállapot, amikor majdnem extatikus élmény maga az írás folyamata is és a pillanat is, amikor az utolsó pont után rájövök, hogy valamit alkottam, valamit adtam magamnak magamból. Gyerekkoromban sokat beszéltem az ötleteimről, és édesapám sokszor megjegyezte, hogy „ne beszéld ki magadból, írd le!” Gyerekfejjel meg is tettem, aztán a külvilág túlzottam elvonta a figyelmem a belvilágról.”
Jenei András szerzői oldalán beavatja olvasóit abba, hol tud megihletődni, miként zajlik a tapasztalatszerzés vakon.
„Lehetnék olyan szerző, aki mindenhova jegyzettömbbel, papírfecnikkel, vagy vakságom okán diktafonnal jár azért, ha jön az ihlet, azonnal tudjam rögzíteni. A mai technika ad még más lehetőségeket is nekem, mert a mai vakoknak ott van már az a típusú okostelefon is (vagy akár a régebbi nem okos társa), ami, ugye, az alkalmazásoknak hála, képes hangot kiadva segíteni. Azaz abba is írhatnék. Ha ez így lenne, akkor bárhol és bármikor szabad utat kapna a titokzatos erő…”
Elindult Hegedűs Rita oldala, a szerző minden szombat reggel jelentkezik egy újabb írással.
Heti bejegyzései mellett novellái, versei is olvashatók a honlapján, sőt néhány festménye is megtekinthető.
Jó időtöltést kíván az Ad Librum Kiadó csapata!
