Hegedűs Ritának tanárként van lehetősége felfedezni a gyerekekben a tehetséget, és él is munkája adottságaival, és írásra készteti őket. Erről mesél e heti bejegyzésében.
„Tudom, hogy nem mindenkinek van ehhez kedve vagy lehetősége. Nálam mindkettő adott, így szeretnék segíteni másoknak is, akik gyerekfejjel valami érdekeset mutatnak magukból. Nem biztos, hogy meg is akarják mutatni, előfordul, hogy véletlen a felfedezés öröme és meglepetése, de annál izgalmasabb.”
Jenei András szerzői oldalán részletesen beszámol azokról az írásokról, melyeken épp dolgozik, azaz, hogy kinek a sorsa van most éppen a kezében, vajon hol fog lecsapni a bárd.
„Szóval több írás van a kezem alatt, ami még nem zárult le, amivel még van dolgom. Némelyik félkész állapotban van, és a benne élő vagy holt dolgok „megfagyva” várják sorsukat. Talán éppen két ember párbeszéde állt meg a mozdulatlanságban, de az is lehet, hogy egy kard csapása, esetleg egy felhő útja dermedt meg az égen.”
Miként változnak az idő múlásával a traumatikus események felidézésének módjai? „A könyv fontos hozzájárulás a holokauszt-trauma és általában a negatív életesemények hatásának és feldolgozásának megértéséhez, éppen ezért pszichoterapeuták, pszichológusok és más segítő foglalkozásúak éppúgy érdeklődéssel olvashatják, mint a holokauszt kutatásával foglalkozó társadalomtudósok.” (Erős Ferenc ajánlásából).
Bakó Béla a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója e könyvében kulturális emlékezetet mint a történelmi érdeklődés és a kulturális örökség között álló fogalmat vizsgálja. A kulturális emlékezet kutatása hozzásegíthet egy adott társadalom mai kultúrájának, gondolkodásának és mentalitásának megismeréséhez.
