Címke: Wanderer János

Nyomok

Wanderer János régi, de lassan aktuális írással jelentkezik ezen a héten. Novellája elé a következőket fűzte:

„Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzatának havonta megjelenő lapját, a Kutas Hírmondót 2014 novemberében vehette először kézbe a község és a környező települések érdeklődő lakossága. E színes kiadvány beszámol szülőfalum eseményeiről, legyen az önkormányzati, az egészséges életmódot szolgáló, óvodai-iskolai, sport vagy kulturális híradás, szórakozással, kapcsolatos felhívások, tudósítások. A megjelenést követően elektronikus formában is felkerül Lajoskomárom honlapjára – magam is rendszeresen és szívesen tájékozódom onnan. Szücsné Sándor Zsuzsanna főszerkesztőnek köszönhetően néhány írásom is megjelent a lapban, melynek egyike, egy téli történet itt is olvasható. A Kutas Hírmondó 2014 decemberi számának online változata itt érhető el.”

Léptek

Wanderer János  ezen a héten folytatja a verselést szerzői oldalán.

A kettő közül egyet itt is közlünk:

Léptek

Itt éltem, itt tettem kezdő lépésem
Itt pattant lelkemből első érzésem
Lajoskomárom tanított csodákra
S lopott be engem e földi világba

Letűnt gyerekkorom int felém. Rég volt
Emlékeim között örök kék az égbolt
Út zörgő szekerei már korhadtak
A sírhalom virágai hervadtak

De az orgona illata ugyanaz
A kis utcácska ruhája megmaradt
Gesztenyesor vigyázza az iskolát
Hová jártunk s jár ma is a kisdiák

Lehet, hogy a tantermi padok mások
És azóta oktatnak új tanárok
Ám kedves arcok szívemben kísérnek
Akik kineveltek több nemzedéket

Szülőfalunktól távol vagyunk sokan
Kinek végleges a búcsú, nem tudtam
Bárhová lépek, akármerre járok
Én mindenünnen hazafelé tartok

Úton

Wanderer János e heti ajándéka olvasóinak két vers. A másodikat most itt is közöljük.

Úton

Úton vagyok
Dübörgő lét-vonatom
Ablaka előtt állomások jönnek-mennek
Kicsik, nagyok.
A szeretet tört szívembe szökött.
Gondolat, érzelem
Úgy örvénylik bennem,
Mint széltől hajtott
Madarak a szántóföld fölött.
Elém lebben a múlt,
Még ködfátyolban a jövő.
Már nem félek…
Valahol értem gyertya gyúlt.
Míg zakatol a gép, s a sín csattog
Tudom: létezem, élek.
Milliárdnyi pillanatkép között
Megállni sosem lehet,
Megpihenni is csak később.
Ha szülőfalumba – honnan elszármaztam –
Végleg visszatértem.
Ajtónk előtt, a küszöbön ruhám leporoltam,
Utam végén cipőm letöröltem.
Pihenni majd ott, majd akkor:
Ha hazaértem…

Sárguló falevél

Wanderer János szerzői oldalán megmutatja a nagyközönségnek néhány régi versét. A kettőből egyet mi is közlünk.

Sárguló falevél

Alkonyodott. Elkoptak a színek
A nap aranyszőke haját bíborba mártotta
A tenger halkan duruzsolt
S egy sirály tűnt fel a távolba’

A föveny melletti parkban béke,
Nyugalom és csend honolt.
Az éntudat jóleső érzése
A boldogságnak udvarolt.

Egyszerre lágyan meglepett
Mintha a lelkemből jött volna elő
Valami szomorú mélabú
– Eljár felettem az idő –

Hűvös pára szállt a Nagy Víz felől
A fákon remegtek a levelek
Susogásuk, mint búcsúzene hatott
Egy lehulló társuk halála felett

Lehajoltam s kezembe vettem őt
Az élettől távozót, az elmenőt.
Az ember is elmúl’, noha remél
Csakúgy, mint e sárguló falevél

Volt olyan, ki szívéhez közel állt?
Kinek, hogy nincs többé, az belül fájt?
Volt-e igaz barátja, aki szenved,
S magának kíván hasonló halott testet?

A révületből magamhoz térve
Körülnéztem s ím, azt vettem észre,
Hogy egy kis csillag már fenn ragyog
– S most én is épp’ oly egyedül vagyok –
Mint az elhullt Nap-színű falevél
S magasan ott, a csöpp égi-tünemény.

A halhatatlan illat

Fogadják sok szeretettel Wanderer János novelláját szerzői honlapján, mely az előzőleg közölt vershez hasonlóan szintén a friss kenyeret dicséri.

Részlet a novellából:

„A lány leült a Bikás Parkban kialakított tavacska közelében egy hárs hűs árnyékában álló padok egyikére. Kis kotorászást követően könyvet halászott elő s a pékségben imént vásárolt – éppen kisült, még forró – kenyeret a felül nyitva hagyott táskában a különféle női holmik tetejébe elhelyezett papírzacskóra tette.”

Elindult Wanderer János honlapja

Elindult Wanderer János, Az ősfák fiainak lombjai alatt című kötet írójának honlapja.

Első bejegyzésében egy versét olvashatjuk.

Az író hetente, kéthetente szerda délutánonként fog jelentkezni írásaival.

Megjelent Az ősfák fiainak lombjai alatt

Megjelent Wanderer János harmadik könyve az Ad Librum Kiadónál. A szerző elérhető lesz a könyvhéten, június 12-én, ekkor lehet nála dedikáltatni.

Előző két könyve itt és itt érhető el.

Jó böngészést kívánunk!

 

Baklövés: Wanderer János novellája

„– Őzbakra megyünk, hehe, kapitális bakra! – hangjában úgy bujkált a magabiztos, parancsoló fölény, mint csalitosban a vad: itt-ott előtűnt, megmutatta magát.” Wanderer János Csilimonjának egyik novelláját közli a Könyv Guru.