Alma Kent: Aki bújt, aki nem...

Ő az árnyék, aki mindenhová követi. Az árnyék, aki sosem kér engedélyt, és akinek a határok pusztán akadályok, amiket kegyetlenül söpör el, ha kell. Számára az erőszak nem csupán eszköz, hanem művészet, a félelem pedig a legjobb fegyvere, amellyel elveszi a választás lehetőségét.

Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta őt, meg akarja szerezni. A távolság, a figyelmeztetések, a félelem és az ellenállás – mind hasztalan. Semmi sem áll az útjába. Hiába próbál menekülni, minden próbálkozásával csak még erősebbre fonja maga körül a szorítását. Megszállottá vált, és ha egyszer valakit magának akar, azt soha többé nem ereszti el.

Számára ez nem egyszerű vonzalom… Ez birtoklás. Egy veszélyes, vészjósló játék, ahol az egyetlen tét, hogy meddig bír ellenállni, mielőtt teljesen elnyeli őt a sötét és elkerülhetetlen végzet. Az ördögi kísértés szele minden érzéket elhomályosít, és egyedül az árnyék szívverése hallatszik, ahogy egyre közelebb ér…