Gulyás Gábor: Az ajtó kifelé nyílik

A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út – az állandó ráfázások útja. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is hozzátartoznak.

A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek. Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót, változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel is teszi.

„A regény egy munkafüzet, mert megdolgoztatja az olvasóját” Interjú Gulyás Gáborral

Hogyan evickéljen ki valaki a céltalan, „mindig ugyanúgy” folytatódó életéből? Erre keresi a választ Gulyás Gábor második regénye, Az ajtó kifelé nyílik című kötet. A szerző elsősorban azt mutatja meg, mi segített neki, de ezzel utat is mutat másoknak. Nem mellesleg pedig arról is mesél, mennyivel lazább lett az első könyve óta, hogyan oldja meg lelki problémáit egy papír és egy toll segítségével és miért „kellemetlen lehetőség” E/1-ben írni a történetet. A [Könyv Guru interjúja] (https://konyv.guru/a-regeny-egy-munkafuzet-mert-megdolgoztatja-az-olvasojat/)