Barczikay Lilla: Szobortánc

Egy elfeledett idegen lépked végig a macskaköveken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gyűlöletével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet dühös, nem

félhet, mert akkor kitör a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a kőszarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.

Egy láthatatlan árny suhan a sötétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti őt a kíváncsi szemek elől. Fogai feltépik a bőrt, körme véres csíkokat hagy áldozata testén. Érezni akar. Az izgalmat üldözi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.

Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem önmagukban, hanem egymásban kell keresni.

Moly.hu

A könyv adatlapja a Moly.hu-n.

Dedikálás és könyvbemutató

Szeretettel hívunk meg mindenkit Barczikay Lilla új könyvének dedikálással egybekötött könyvbemutatójára

Időpont: 2017. december 9.

Helyszín: Jelen Bisztró (Budapest, Blaha Lujza tér 1, 1085)

“Fontos hangsúlyozni, hogy mindennek két oldala van”

“Nagyon nehéz egy kéziratot véglegesnek kikiáltani, mindig van még valami, amit át kell írni vagy ellenőrizni kell” – mesél küzdelmeiről Barczikay Lilla, akinek harmadik kötete, a Szobortánc a napokban jött ki a nyomdából. Az Ad Librum kiadónál megjelent fantasy-történet szerzője az interjúban mesél arról, hogyan járta körül a regényében az őrület fogalmát, miként segít az írói honlapja az olvasókkal való kapcsolattartásban, hogyan tud évente egy regényt írni és miért csak negyedik szólásra kapja fel a fejét munka közben.

Olvasson bele!

Nemrég jelent meg Barczikay Lilla harmadik könyve a Szobortánc. Most a 14. fejezetet hoztuk ízelítőül.

A gyermeklelkű világalkotó- Interjú Barczikay Lillával

Fiatalként az ember még szabadabban meri követni az álmait. Nem érdekli feltétlenül, hogy mit gondolnak róla mások, hogy esetlegesen milyen nehézségekbe ütközhet, csak megy előre a célja felé. Aztán jön a felnőttkor, mikor sokunk elveszti a lelkesedését, alábbhagy a küzdeni akarás, kicsúsznak kezeink közül korábbi ábrándjaink. Talán a 18 éves kor az első olyan sorsfordító pillanat, mikor megragadhatjuk álmainkat és melléjük még a gyermeki lelkesedés is társul.

Heti interjúalanyunk a még mindig elképesztően fiatal írónő Barczikay Lilla pontosan ezt tette. 18 éves kora óta megjelent két regénye, nemsokára pedig érkezik a harmadik is! Inspirációforrásairól, példaképeiről és jövőbeni terveiről faggattuk, amikről lelkesen mesélt is nekünk!

A regény, hiába csak 160 oldalas, egy percre sem válik unalmassá

Már korábban volt szerencsénk az írónővel interjút készíteni, ezért is örültünk nagyon, mikor végre kézhez kaphattuk legújabb könyvét, a Szobortáncot az Ad Librum Kiadó jóvoltából.

A fülszöveg meglehetősen rejtélyes, nem sokat árul el a történetről, bár kellően figyelemfelkeltő és jól megírt ahhoz, hogy az érdeklődésünket felkeltse.

Olyan csavar van benne, amire nem is számítottam

A történet elég nyomasztó, amit Lilla fantasztikusan ábrázol. Ezért is imádom egyébként az írónőt, mert remekül át tudja adni az érzéseket a könyveimben. Két szemszögben olvasható a történet, ami a végére összefonódik, viszont ezzel véget is ér, ami elég idegesítő, hiszen pont akkor kezd a történet beindulni. Elég lassan bontakozik ki a cselekmény, és emiatt az információáramlás sem történik meg úgy, ahogy a kérdések a fejemben megfogalmazódtak. Viszont épp ez a lassúság ad az egésznek egy feszültséget, és nyomasztó hangulatot, hiszen végig érezni, hogy van valami a levegőben, amiről ha kiderül az igazság, nagyot fog robbanni.

A karakterek is nagyon mélyek lettek, és látszik, hogy mennyit fejlődött maga Lilla is ez alatt a 3 év alatt, mióta megjelent az első könyve.

A Szobortánc, bár magán viseli az írója kedvenc témájának jellemzőit, mégis képes újat hozni

A cselekmény egy kicsit lassabban csordolgált, mint vártam, és nem sokkal jutottunk közelebb a megoldásokhoz, de ez most valahogy nem zavart. Ez a regény a maga 160 oldalával elég könnyen emészthető, körülbelül egy este alatt ki is olvastam. Ami már idegesítőbb volt számomra az a vége. Mire végre megkapjuk a fülszöveg utolsó mondatában belengetett összefonódást, már vége is a regénynek. Ez azért nem kis csalódást okozott nekem. Bár ha hamar kijön a folytatás, akkor ezt sem bánom.

Szóval ha kedvetek támadna kilépni a megszokott keretek közül, amik a műfajt behatárolják, akkor mindenképpen adjatok esélyt ennek a gyöngyszemnek!

Ó, te jó ég… Egyszerűen nem jutok szóhoz!

Annyi minden történt ebben a 160 oldalban, hogy azt megfogalmazni is lehetetlen. Annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, annyi lehetséges végkimenetelt bocsájt előre az írónő, hogy az már hihetetlennek minősül - felháborító, s lenyűgöző egyben. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben, a temérdek érzelemmel együttesen, hogy nem hagy nyugodni a tény, hogy mégis mi jöhet ezek után? És a legfontosabb: miért?

Annyira, de annyira olvastam volna még tovább

Azt eddig is tudtam, hogy fiatal kora ellenére mennyire tehetséges Barczikay Lilla, de csak most a Szobortánc kapcsán döbbentem rá arra, hogy nemcsak több száz oldalon keresztül tud maradandót alkotni, hanem akár 160 oldalon át is. Hihetetlen, hogy mennyire rövid ez a kötet, mégis annyi minden történik benne, tömör, nincsenek benne holtvágányok és a kellő helyeken kezd izgalmas, furcsa vagy éppen szokatlan lenni. Annyi biztos, hogy nem egy szokványos könyvet foghatunk a kezünkbe.