Bárdosi Attila: Ólommadár

„…Később be kellett látnom, hogy az orvosi egyetemről is kikerülhetnek kitűnő írók, Csáth Géza, Németh László, Illés Endre például, hogy Csehovról ne is beszéljünk. Hát persze, próbáltam megfejteni a rejtélyt, a festők, szobrászok, orvosok munkájuk során is közvetlenebbül kerülnek kapcsolatba a nyers anyaggal, jobban értik a szerkezetüket, pontosabban és nyersebben fogalmazzák meg a dolgok lényegét

„Nem írsz te verseket?” – kérdeztem ….. „Á, nincs nekem arra időm. Rengeteget dolgozom az intézetemben. Csak pihenésül olvasok verseket, hallgatok zenét.” Egy évre rá kis kötetet kaptam a professzor verseiből. Maga a tény már nem lepett meg, igazolta eredeti gyanúmat, de meglepett az erős indulat, az érzelmek nyers, olykor amorf megfogalmazása. „Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak” – jutott eszembe a kötet olvasásakor. Mint aki egyszerre akar minden felgyülemlett keserűséget, dühöt, az ó-hazához való kettős érzelmet és féltést kiönteni, kiokádni magából.

És most itt van ez a második kötet, amelynek mindjárt az első darabja, a Voltál-e már hibátlan verselés.

…..a költészet diadalmaskodik. A Kegyes föld és az Elásott csontok hibátlan tercinái, a Miért, a Szerződés vagy a Valaki elment, valaki jött tiszta rímei és ritmusa már a tudatos költőről árulkodnak. Az utolsó negyed rövid versei pedig a tartalmi és formai tömörítés mintapéldái, vagyis a Dichtung-é, amely tudvalevően a költemény német megfelelője. – Mi következhet még? Kíváncsian várom a folytatás!

Sumonyi Zoltán