Debreczeni Tibor: Belvárosi fergeteg

A belvárosi fergetegben nagy a csend, ahogy zajong a város, és úgy üres, hogy teli van emberekkel. De a naplementében több lett az idegen, odakinn, a csendben. A semmi sem üres, csak hallgatag. Az arcok az úton homályosak, mind hidegek, hisz viaszból vannak, s nem mosolyognak. És szerelmek erőlködnek a naplementében, és megbújva simulnak házak falához, s csak a vers üvölt az égbe, hogy hallják, hogy meghallják, mennyivel szebb lehet az élet… Egy verseskötet az élet démonjaival, hogy hallják, hogy érezzék az életet, kik csak fásultan leélik azt…

„Becsüljük meg a pillanatot, amit szerelemben tölthettünk, mert az élet elveheti” Interjú Debreczeni Tiborral

Tapasztalat és érzelem nélkül a versek üresek – vallja Debreczeni Tibor, akivel Belvárosi fergeteg című új kötete kapcsán beszélgettünk. Szó esett arról is, mit tanult barátjától, Faludy Györgytől, és hogyan egészíti ki verseiben egymást szerelem és fájdalom. A Könyv Guru interjúja