Czank Georgina: Ihlet meséi

Mikor a költő ott ül szobájában, egy hűvös ködös hajnalon, egyetlen barátja a szó marad. A szó, melyet rímekbe foglalva vés le egy gyűrött papírra, és lelkében érzi a szavak súlyát, mik gyógyító pirulaként gurulnak le torkán.

Visszanyelve a hangokat mélyen szívébe vési, hogy akkor is mint jó barát legyenek vele, mikor más nincs mellette. Leírja ezeket a szavakat, mert azt akarja ne csak neki nyújtsanak vigaszt, mikor szomorú, vagy rosszkedve gyötri a reménytelenségig. Megosztja ezt a barátságot másokkal, mert fontos számára, hogy mindenki érezze ezt a hatalmat. A szavak hatalmát.