Frideczky Katalin: Salto vitale

Frideczky Katalin zongoraművész-tanár, író 1950-ben született Budapesten. A „Bartók Béla Konzervatórium” zongoratanára, korrepetitora. A tanítás, koncertezés mellett szépirodalmi tevékenységet is folytat. 2009 óta publikál. Írásai folyamatosan megjelennek irodalmi folyóiratokban (Szín, IPM, Palócföld, Ezredvég, Holnap Magazin...), antológiákban (Menedékjog, Magánbirodalom, Holnapok tükrében), hangoskönyv formájában (Hangadó). Első novelláskötete 2010-ben jelent meg „Jolán gyereket vár” címmel. Suhai Pál „Bábeli adományok” c. esszékötetében hozzá írt leveleit adja közre.

Handó Péter a következő ajánlót írja róla:

Mozart zongorára és hegedűre írt, elevenséggel áthatott szonátái szárnyalását érdemes Frideczky Katalin rövidprózáinak világával összekapcsolni. A hangszerek párbeszédével együtt áradó elbeszélői hang leginkább így avat be minden regiszterébe. Abba a szövevényes szépségbe, amit egy-egy életesemény kibontása jelent.

Frideczky Katalin sűrítést alkalmazva mesél. Legjobb szövegeiben Márquez mágikus realizmusa érvényesül. Múltbeli eseményt mitizál, a szerelem misztériumába avat, megsejtet valamit a kimondhatatlanból, az ember önmagával is folytatott viadalából. Érzékenyen mutat rá az egyén és a környezete viszonyára, a társadalomban megfigyelhető anomáliákra, irracionális viselkedésekre. A hétköznapok drámai pillanatait tárja fel, a kiszolgáltatottság sorsszerűségét, a magány különböző szegmenseit – helyenként nem kevés öniróniával. Hősei esendők. Akár mi mindannyian.