Csíkos Csaba: Hajóépítés a hátsó udvarban. A Turandot vitorlás építésének története

Mi vesz rá valakit arra, hogy egy családi ház hátsó udvarában, távol a Balatontól és a tengerektől, óceánképes stabilitási mutatókkal rendelkező vitorlás fahajót építsen? A vitorlázás szeretete vagy valamiféle alkotóvágy? Mennyi ideig tart egy 27 lábas, 3 tonnás hajó megépítése? Mikor kap nevet az épülő hajó? Elsősorban fizikai vagy szellemi munka egy hajó megépítése? Mikor lehet és mikor szükséges a társak segítségét elfogadni vagy igénybe venni?

Önéletrajzi elemekkel átszőtt, néhol a szakkönyvek felépítését és hangulatát idéző, de mindvégig könnyed és humoros stílusban megírt könyvében Csíkos Csaba választ ad a fenti kérdésekre. Bár a szerző megfelelően adatolva hivatkozik a hatósági előírásokra és a hajóépítés angol–magyar szótárát is mellékeli, mégis inkább egy elbeszélést tart a kezében az olvasó, aki eldöntheti, belevág-e egy hasonló, gyönyörűséges, buktatókkal és sikerélményekkel teli hajóépítési kalandba. Vagy ahogyan a szerző Bernard Darrastól, a Sorbonne professzorától hallotta: inspirálni sokszor többet jelent, mint megtanítani valamit.

„Sokszor többet jelent inspirálni, mint megtanítani” Interjú Csíkos Csabával

„A motiváció, az elszántság mellett azt kell elhinni, hogy bárki bármit meg tud tanulni” – állítja Csíkos Csaba, aki arról írt könyvet, hogy saját kezűleg épített egy tengerjárásra is alkalmas vitorlást a fészerben. De szó esik a becsapós YouTube-oktatóvideókról, happy endes operáról, fogzási problémákról, valamint Hemingwayről és a sokszor átírt bekezdésekről. A Könyv Guru interjúja