Hering Zoltán József: Lelki Aikido

Hiszek abban, hogy az emberek többsége előbb vagy utóbb felteszi magának azokat a kérdéseket, amelyek a születéssel, halállal, létezéssel és elmúlással foglalkoznak. Szeretnék segíteni nekik – a keresőknek – abban, hogy saját életutam és a szakmai háttér bemutatásán keresztül egy olyan látásmódot ébresszek fel bennük, ami a dolgok mögé látással új megvilágításhoz helyezheti életük eseményeit. A sorsfordító történéseink ugyanis nem a véletlenek szerencsés vagy szerencsétlen egymásra hatásai következtében alakulnak ki. Minél több ismeretanyagunk van, annál nagyobb a választási lehetőségünk, a szabadságunk. Lelki küzdelmeinknek nem az a célja, hogy elpusztítsuk magunkat vagy másokat, hanem az, hogy megérthessük, mi miért történik vagy nem történik meg az életünkben. Könyvem hasonlóan épül fel, mint egy puzzle kép: sok, kicsi, önmagában csak egy kicsit mutató részképből. Ezeket ha valaki szépen egymáshoz illesztgeti, eljuthat a teljes kép – önmaga – felismeréséig. Az igazi kérdés az, hogy ki mit gondol vagy nem gondol a saját életéről… Hasznára lehet laikusnak és szakembernek egyaránt, mert tartalmazza azokat a módszereket, amik segítségül hívhatók a magunkra találás nehéz, fáradtságos útján.

“A dolgok rendezése egy életen keresztül történik”

“Aki arra vállalkozik, hogy bármit is papírra vet, az nem tud olyat írni, amit valaha, valaki már nem vetett volna papírra” – vélekedik Hering Zoltán József, akinek nemrég jelent meg szokatlan műfajú kötete, a Lelki aikido. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent mű szerzője az interjúban beszél arról, miért kevert önéletrajzi és szakmai jellegű szövegeket a könyvében, hogyan tudja a szövege segíteni az olvasókat önmaguk megtalálásában, és miként szánta rá magát hosszú halogatás után az írásra.

Részlet

Régóta érlelődött bennem ennek a könyvnek a megírása. Számtalan okot és kifogást találtam arra, hogy miért nem fogok még hozzá (úgyse érdekel ez senkit se, az emberek nem szeretnek már olvasni, fiatal vagyok még az élet összegzéséhez, és író se vagyok).

Drága barátom, szegedi Papp Lajos több éve folyamatos nyomás alatt tartott, hogy ne keressek kibúvókat, kezdjek hozzá, mert ki tudja, mit tartogat az élet. Több mint húszéves barátságunk a mentálhigiénés képzésben kezdődött, és ma is tart. Egy nyelven beszélünk, félszavakból is tudjuk, mit akar mondani a másik. Referenciaszemélyek vagyunk egymás számára. Barátomról azt kell tudni, hogy professzionális lelki segítő, tanár, énekes és színész (alapítója a Villanások Színházának), és előző életekbe való visszavezetésekkel is foglalkozik. S.O.S. telefonos lelkisegély-szolgálatnál évekig segített, tehát hatalmas tapasztalattal rendelkezik. [...]